|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.08. 09:01 - |
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükségünk van egy kis megnyugvásra, szeretetre.
Ahogy a testünknek kell a mindennapi táplálék, úgy kell a léleknek is!
Ebben a fórumban ezt a lelki táplálékot kínálom.
Szólj hozzá, írd meg gondolataidat vagy legalább gondolkodj el rajta! |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
2008. december 9. - Kedd
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: "Mit
gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse
az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek:
jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így
mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül."
Mt 18,12-14
Elmélkedés:
Amikor gyermekkoromban elképzeltem az elveszett bárányról szóló
példabeszédet, mindig csak a bárányra terelődtek gondolataim. Később aztán
megtanultam odafigyelni a pásztorra, az ő jóságos cselekedetére, arra,
hogy minden bárányára figyel, s nem hagyja, hogy egy is elvesszen.
Az adventi időben lassanként megtanulunk odafigyelni az irgalmas Atyára,
aki megváltásunk érdekében egykor elküldte Fiát a világba. A hozzánk
közeledő kis Jézus az Isten irgalmáról, megbocsátásáról tanúskodik. Eljön,
hogy megkeressen minket, elveszett bárányokat, akik néha letérünk a helyes
útról. Eljön, hogy visszavezessen minket Isten közelébe. Ha
visszatalálunk, öröm ez Isten számára, de öröm nekünk is.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik. |
2008. december 8. - Hétfő, Szűz Mária szeplőtelen fogantatása
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
"Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: "Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Elmélkedés:
Mária már tudja azt, amit a többi ember nem. Mária már tudja, hogy
beteljesedett, amit az emberek évszázadok óta vártak. Mária már tudja,
hogy a megérkezett a világba a Megváltó, de a világ erről még mit sem
sejt. Mária szívét már eltölti az öröm és a boldogság, amely csak később
árad ki az emberekre. Mária most még a szíve mélyén őrzi a titkot, hogy
karácsonykor felfedje a világ előtt. Mária most még szíve alatt hordja a
Titkot, a Gyermeket, hogy aztán karácsony estéjén nekünk adja. S Ővele, a
betlehemi kisdeddel a mi szívünkbe is békesség, öröm, boldogság költözik.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem
legyen: tiszta és finom, mint a forrás!
Segíts, hogy egyszerű szívem legyen, melyet sohase borít el a keserűség!
Segíts, hogy erős szívem legyen: tudjak áldozatot hozni, - és gyengéd
szívem legyen, mely együtt tud érezni másokkal!
Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott, és adj nemes szívet,
mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget!
Segíts, hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül,
és boldog legyek, ha adhatok! |
2008. december 7. - Advent 2. vasárnapja
Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta
megírta: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A
pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé
ösvényeit." János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a
bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden
lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán
folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette
körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: "Aki utánam jön,
hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a
saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel
keresztel majd meg benneteket!"
Mk 1,1-8
Elmélkedés:
Ez nem mehet így tovább!
"Értsd meg, hogy nekem tanulnom kell, nem érek rá segíteni!" - mondta
édesanyjának emelt hangon az érettségire készülő fiatal lány, akit
szokásunknak megfelelően most is nyugodtan nevezzünk Eszternek. Az
édesanya, aki a korábbi hetekben már sokat vitatkozott erről a kérdésről
lányával, most megőrizte nyugalmát. Talán beletörődött, hogy az összes
házimunka, különösen most a karácsonyi készülődés alatt, valamint a három
kisebb gyermek nevelése egyedül őrá hárul. Legnagyobb lánya megtalálta a
kibúvót, Eszter az érettségiig nem fog neki sokat segíteni odahaza, utána
pedig, ha majd egyetemre fog járni, akkor a vizsgák miatt nem lesz erre
ideje. Az édesanya most egészen halkan, nyugodtan mondta lányának, hogy
menjen csak, tanuljon, nem fogja őt zavarni. Eszter egy pillanatra
meglepődött, hogy elmaradt az ilyenkor szokásos családi veszekedés, aztán
elvonult a szobájába.
Valójában egyáltalán nem volt szándékában tanulni. A számítógépén kezdett
el játszani, de percek alatt megunta. Bekapcsolta a televíziót,
végigpörgette gyorsan az összes csatornát, de nem állt meg egyiknél sem, s
hamar ki is kapcsolta. Betette kedvenc zenéjét, lefeküdt az ágyra, de most
nem találta örömét a kedvelt dallamokban. Leállította a zenét, s csend
lett a szobában. Arra gondolt, hogy az utóbbi hetekben a tanulásra
hivatkozva megtagadta a segítséget édesanyjától, pedig nap mint nap látta,
hogy milyen ok a teendő ilyenkor decemberben. De legalább tanultam volna,
akkor most nyugodt lehetnék, de nem tanultam - gondolta, aztán hirtelen
felkelt az ágyról, s hangosan ezt mondta önmagának: "Ez nem mehet így
tovább!" Eszter kisietett a konyhába, édesanyja elé állt és így szólt: "Ez
nem mehet így tovább! Beismerem, hogy nem is tanultam, bocsánatot kérek,
és szeretnék segíteni." Édesanyja könnyezve ölelte magához lányát. Amikor
pár nappal később egy lelki beszélgetés keretében elmesélte nekem a
történteket, akkor már világosan látta azt is, hogy bizony jobb lett volna
korábban beismernie hibáját.
Ebből a történetből az legyen a rövid tanulság számunkra, hogy egy új élet
felé vezető úton akkor tudunk elindulni, ha korábbi életünk hibáira és
bűneire gondolva ki tudjuk mondani: "Ez nem mehet így tovább!" Ehhez talán
egy kívülről, egy másik embertől érkező figyelmeztetés szükséges, aztán
megszólal belülről a lelkiismeretünk, s ezt mondjuk: "Ez nem mehet így
tovább!"
Ma advent második vasárnapján Keresztelő Jánossal találkoztunk az
evangéliumban, aki "a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök
bocsánatára". A hozzá járuló emberek pedig meghallgatták szavát és
meghallották figyelmeztetését. Saját életükre gondolva mintha csak ezt
mondták volna: Ez nem mehet így tovább! Változtatnom kell az életemen. Nem
folytathatok minden ugyanúgy, mint eddig. Keresztelő Jánosnál éppen az az
érdekes, hogy az emberek felismerték, hogy most jött el az idő, most van
itt a kedvező alkalom, most kell elindulni a bűnbánat útján, most kell
kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.
Az advent számomra is a döntés ideje. Nekem is most kell határoznom, nem
várhatok tovább. Vajon meghallom-e a prófétai szót? Vajon meghallom-e a
bűnbánatot és a megtérést sürgető üzenetet? Vajon ki tudom-e mondani, hogy
bizonyos dolgok már nem mehetnek tovább, s szükségem van a változtatásra?
Vajon készen állok-e arra, hogy elinduljak egy új úton, azon az úton,
amely a Betlehemben megszülető Gyermekhez vezet?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jöjj el, népek várakozása, Úr Jézus! Örvendeztess meg minket isteni
jelenléteddel! Nagy szükségünk van tanácsra, segítségre, oltalomra. Ha
saját erőnkből akarunk választani jó és rossz között, könnyen tévedésbe
esünk, s észrevétlenül a csalárdság áldozatai leszünk. Ha jók szeretnénk
lenni, hiányzik belőlünk az erő és a bizalom. Amikor ellen akarunk
szegülni a gonosznak, gyakran gyöngének bizonyulunk és alulmaradunk. Jöjj,
és segíts nekünk, Urunk! |
2008. december 6. - Szombat
Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a
zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden
betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a
szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok:
elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: "Az
aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön
munkásokat aratásába!" Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat
adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak
minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta
nekik: "Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és
hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket,
támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki
ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!"
Mt 9,35-10,1. 6-8
Elmélkedés:
A tanító és gyógyító Jézussal találkozhatunk a mai evangéliumban, aki
küldetést ad tanítványainak. A küldötteknek ugyanazt kell tenniük, amit
mesterük is tesz: hirdetniük kell az Isten Országának eljövetelét, és
mintegy ennek igazolásaként a betegek gyógyítására is képesek. Mindez a
messiási idők eljöveteléről tanúskodik.
A messiás küldetése az "elveszett juhokhoz" szól, tehát azokhoz az
emberekhez, akik megváltásra szorulnak. Jézus küldetése az, hogy
visszavezesse őket az Atya szeretetébe. Bűneim megvallása a feltétele
annak, hogy én is visszataláljak az Istenhez. De vajon figyelek-e
tanításában a megtérésre hívó üzenetre és engedem-e, hogy lelkem
gyógyítója legyen?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem
tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli
jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az
ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben,
kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
boldogságod birtoklására!
Szent Ágoston |
2008. december 4. - Csütörtök
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Nem mindaz, aki azt
mondja nekem: Uram, Uram! - jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki
teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre
is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt
a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem
dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan
tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát
homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és
rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle."
Mt 7,21. 24-27
Elmélkedés:
Jézus szavai szerint az a bölcs ember, aki nem elégszik meg az ő
tanításának hallgatásával, hanem tettekre is váltja azt. Az ige passzív
hallgatójából aktív megélőjévé kell válnom. Az advent mindannyiunkat
cselekvésre ösztönöz. Korábbi kényelmes helyzetemet fel kellene ilyenkor
adnom, el kellene indulnom abba az irányba, ahová Isten hív engem. Kellene
tennem pár lépést, ami közelebb visz a várt ünnephez. Ez bizony áldozattal
jár, de ha nem lépek és ragaszkodom a lelki tétlenséghez, akkor nem leszek
képes elfogadni Isten ajándékát, a Megváltót, a megváltó örömét.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped karácsony ünnepét.
Add, kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező
lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk. |
2008. december 3. - Szerda
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre,
és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat,
vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket.
Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek,
a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és
magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így
szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem,
és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne
dőljenek az úton." A tanítványok erre megjegyezték: "De honnan szerzünk
itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?" Jézus
megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét, és néhány apró halunk" -
felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán
fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta
tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és
jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze.
Mt 15,29-37
Elmélkedés:
A kenyérszaporításról szóló csoda szándékosan került az adventi
evangéliumok sorába. Az advent ugyanis a Megváltó várásának időszaka.
Jézus korában általánosan elterjedt volt az a nézet, hogy az eljövendő
Messiás kenyeret fog adni a népnek, megismételvén ezzel a manna csodát,
amikor a pusztában vándorló ószövetségi választott népet Isten égi
kenyérrel táplálta, s mentette meg az éhhaláltól. Az emberek Jézus
csodáját látván és elfogyasztván a nekik adott kenyeret, azt jogosan
gondolták, hogy Jézus személyében jött el a várva várt Megváltó. A két
esemény kapcsolatára utal, hogy mindkettő a "pusztában" történik. A
kenyérszaporítást megelőző, betegek gyógyulását eredményező csodák szintén
a messiási idő beköszöntét jelzik.
A betlehemi gyermekben felismerhetem majd a megváltót, megváltómat.
Imádság:
Üdvözítő Jézus Krisztusom, könyörülj rajtam, szegény bűnösön! Hiszek az
Atyában, Teremtőmben, hiszek a Fiúban, Megváltómban, hiszek a
Szentlélekben, Vigasztalómban; ebben a hitben akarok élni és halni. |
2008. december 2. - Kedd
Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus
felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: "Áldalak téged, Atyám,
mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent
átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az
Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja
jelenteni." Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta:
"Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek, sok próféta és
király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani,
amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,21-24
Elmélkedés:
A tegnapi evangélium arról szólt, hogy a Megváltó jelenléte új beszédmódra
ösztönzi a pogány századost, aki szolgája érdekében kéri Jézus segítségét.
A mai evangélium pedig egy új látásmódról, egy újfajta szemléletmódról
tanít. "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok" - hangzik Jézus szava.
Érthetjük ezt úgy, hogy azok a boldogok, akik látják Jézus személyét a
maga testi valóságában, s találkoznak vele. De talán még inkább kell úgy
értelmeznünk ezt a kijelentést, hogy azok a boldogok, akik Jézusban
meglátják a Megváltót és felismerik benne az emberré lett Istent. Miután a
századossal együtt mi is új módon kezdünk beszélni, most kezdjük el
felnyitni szemünket, hogy a hit segítségével felismerjük Jézust, aki
elhozza számunkra az üdvösséget.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Mit használ nekem, hogy tisztában vagyok bűneimmel, s hogy te, Uram,
eljössz a világba, ha nem jössz el az én lelkembe, ha nem térsz be hozzám,
ha nem élsz és nem beszélsz bennem? Hozzám kell eljönnöd, Uram, az
adventnek bennem kell megvalósulnia! |
2008. december 1. - Hétfő
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados
járult eléje, és így szólt: "Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom." A százados
ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak
egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt
ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: "Menj!" -
elmegy; a másiknak: "Jöjj ide!" - akkor hozzám jön; és szolgámnak: "Tedd
ezt!" - és megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
"Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért
azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és
asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában."
Mt 8,5-11
Elmélkedés:
A mai evangélium látványosan szemlélteti azt, hogy milyen változást,
újdonságot hoz a világba és az emberek életébe a megváltó Jézus érkezése.
A pogány százados új nyelven, új stílusban kezd beszélni. Ő, aki
hozzászokott, hogy beosztottainak parancsokat adjon, s azok rögtön
teljesítik, amit akar, most új hangnemben beszél. Nem parancsol, hanem
kér. Nem követel, hanem reménykedik. Korábban a maga javát nézte, most
beteg szolgája érdekében fordul segítségért Jézushoz. Aki eddig talán
csupán a parancsszó erejében hitt, most kimutatja, hogy hisz a gyógyító
isteni szóban is.
Talán én is elkezdhetnék más stílusban beszélni az emberekkel.
Kedvesebben, szerényebben, mint máskor. És talán elkezdhetnék egy kicsit
másként beszélni, beszélgetni, imádkozni Istennel.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből
szeretünk. Te az Evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük
is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk,
hogy Rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani Veled
mindazt, ami az életben ránk nehezedik. |
2008. október 25. – Szombat
Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Tragikus haláleseteket vagy más emberi szerencsétlenségeket látva a legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi időkben elterjedt volt az a vélekedés, hogy a szerencsétlenség azért éri az embert, mert bűnös. Ezen következtetés azonban nem minden esetben igaz a gyakorlat szerint, hiszen nyilvánvalóan bűnös emberek jómódban élnek sokáig, míg a becsületesen embereket egyik baj után a másik éri. E problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban. Azt azonban ne felejtsük, hogy az újjászületés lehetőségének nem emberi érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.
|
2008. november 1. - Szombat, Mindenszentek
Abban az időben:
Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje
gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
"Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést
nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva
mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket.
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!"
Mt 5,1-12a
Elmélkedés:
Csodálod vagy követed?
A kis Eszterről már régen meséltem történetet. Valójában most sem róla
szeretnék beszélni, hanem a bátyjáról, akit Marcinak hívtak. Általában a
vasárnap esti misére jöttek édesanyjukkal, az apukájuk sajnos ritkábban
jött velük. A nyári estéken a mise kezdetére több koldus is megjelent a
templomkapuban, abban a reményben, hogy perselybe szánt pénzecske egy
részét megszerezhetik jóravaló emberektől. A mise végét már nem is szokták
megvárni. Marci mindig bosszankodott miattuk, nem tetszett neki, hogy
piszkos ruhában vannak, ápolatlanok és pénzt kéregetnek az emberektől.
Néha egy-egy gúnyos megjegyzés is kiszaladt a száján, persze vigyázott,
hogy anyja ne hallja meg. Egy baráti beszélgetésünk során szóba kerültek a
koldusok, s rögtön észrevettem, hogy bizony nem szívleli őket. Felidéztem
neki védőszentjének, Szent Mártonnak a példáját, aki katonaként
megosztotta a köpenyét a téli hidegben fagyoskodó koldussal. A számára is
jól ismert történet végén megkérdeztem tőle: "Ugye, milyen csodálatos,
amit Márton tett? Tudnád-e őt követni?" Mire Marci humorosan a következőt
válaszolta: "Én inkább maradok a csodálatnál, de követni nem fogom."
A mai ünnepen a földi egyház tagjaiként a mennyei egyház tagjaira
figyelünk, azokra az emberekre, akik eljutottak az üdvösségre. Példaképek
ők számunkra, hiszen ahová eljutottak, oda szeretnénk mi is kerülni, a
mennyországba. Amit a kis Marci viccesen mondott, azt sok ember sajnos
komolyan gondolja mostanában. Sokan csodálják a szenteket, de ennél többre
nem vágyakoznak. Úgy gondolják, hogy a szentek életpéldája követhetetlen
számukra, s gyengének érzik magukat ehhez. A szentek esetében érdemes
megnéznünk, hogy mi áll az olykor látványos cselekedetek és hősies
helytállások, máskor a csendes szemlélődés hátterében. És ez a lelki
kincs, amely közös minden szentnél, nem más, mint a Jézus iránti egyszerű
szeretet. Ez ösztönzi őket arra, hogy egyszer rendkívüli jótettet
tegyenek, máskor pedig csendesen, alázatosan, engedelmesen az Úr kezébe
tegyék életüket. A szentek nem a maguk által elképzelt boldogság után
szaladtak, hanem elfogadták azt a boldogságot, amit Isten ad. Ezért
vállalták a lelki szegénységet, a sírást, a nélkülözést és az üldözést. És
ezért akartak szelídek lenni, békére törekedni, ezért akarták tisztán
megőrizni a szívüket. Megtalálták az igazi boldogságot és elnyerték az
örök boldogságot is, mert legfőbb céljuk az volt, hogy szeressék Jézust.
Ki az közülünk, aki ne tudná szeretni Jézust? Ki az, aki ne tudná követni
a szenteket Jézus szeretetében? Az életszentség útja a szeretet útja. Ki
ne tudna közülünk ezen az úton, a szeretet útján járni? Mi akadályozhat
meg minket ebben? Az életszentségre törekvés azt jelenti számomra, hogy
egyre jobban igyekszem szeretni Istent és egyre közelebb szeretnék kerülni
hozzá.
És itt jön a nagy nehézség. Minél jobban engedem, hogy Isten magához
vonzzon engem, minél közelebb érzem magam a szent Istenhez, annál
bűnösebbnek látom magamat. Ha nem így van, akkor az életszentség útja
helyett az önhittség és beképzeltség útjára tévedtem. A szent Isten
közelében tehát bűnösnek érezzük magunkat. Ugyanakkor a szent Isten
közelsége olyan lelki erő, amely a bűnös embert szentté képes alakítani.
Ezen a pontos megérthetjük, hogy az életszentség nem egy olyan állapot,
amit könnyen el lehet érni. Senki sem állíthatja magáról, hogy ő már
elérte az életszentséget. Az életszentség vágy és törekvés marad bennünk
mindig, s majd Isten eldönti rólunk halálunk után, hogy mit sikerült
megvalósítanunk belőle.
Induljunk el bátran az életszentség útján! Induljunk el a szeretet útján!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket,
Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
nagy számmal volnának is!
Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre! Ó,
Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira szeretsz!
Avilai Szent Teréz |
2008. október 25. – Szombat
Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.
Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
Lk 13,1-9
Elmélkedés:
Tragikus haláleseteket vagy más emberi szerencsétlenségeket látva a legtöbben azt kérdezik, hogy miért történt mindez? Az ószövetségi időkben elterjedt volt az a vélekedés, hogy a szerencsétlenség azért éri az embert, mert bűnös. Ezen következtetés azonban nem minden esetben igaz a gyakorlat szerint, hiszen nyilvánvalóan bűnös emberek jómódban élnek sokáig, míg a becsületesen embereket egyik baj után a másik éri. E problémával foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a bajokkal Isten próbára tesz minket, ugyanakkor az újjászületés lehetőségét is megadja. Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban. Azt azonban ne felejtsük, hogy az újjászületés lehetőségének nem emberi érdemünk az alapja, hanem Isten irgalma.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.
|
2008. október 17. – Péntek
Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt mondom nektek: ne tartsatok azoktól, akik megölik a testet, de többre nincs hatalmuk. Megmondom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, akinek – azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból mondom: ettől féljetek! Nemde öt veréb sem ér többet, mint két krajcár? Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek minden hajszálát is. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek.”
Lk 12,1-7
Elmélkedés:
Jézus az isteni gondviselésről beszél a mai evangéliumban, amely arra irányul, hogy mi emberek eljussunk az üdvösségre. A gondviselés nem más, mint hogy Isten időnként beleszól az életünkbe, s megad nekünk valamit, ami szükséges a boldogságunkhoz, de itt ne mindig a földire, hanem az örök boldogságra gondoljunk. Sokszor imádkozunk azért, hogy Isten megtegyen nekünk valamit, nyúljon bele az életünkbe, aztán mégsem teljesül a kérésünk. Más esetekben pedig azt szeretnénk, hogy ne törődjön velünk, ne vegye észre a hibáinkat, ne kérje számon bűneinket, de ilyenkor ő mégis beleszól életünkbe, s megpróbál visszavezetni minket a helyes útra. Isten mindig a mi lelkünk javát tekinti, számára a mi üdvösségünk a fontos, s ennek tekintetében tesz meg nekünk valamit vagy nem. A gondviselés kettős vonatkozása tehát azt jelenti, hogy Isten megadja, ami szükséges az örök élethez, de nem adja meg, ami akadályozhatna minket ebben.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jézus Szíve Te tudsz mindent,
Jézus Szíve Te látsz mindent,
Jézus Szíve Te megtehetsz mindent.
Jézus Szíve Te gondot viselsz reám,
Jézus Szíve Te meghallgatod imám. Ámen.
|
2008. október 12. – Évközi 28. vasárnap
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14
Elmélkedés:
Boldogok a meghívottak
Házasságra készülő jegyesektől tudom, hogy az esküvői előkészületek egyik legnehezebb feladata a meghívottak névsorának összeállítása. Bár az esküvők esetében nem szoktak spórolni, mégis a család anyagi helyzete meghatározza, hogy hány fős lakodalmat tudnak tartani. A fiatalok akár több héten keresztül is gondolkoznak azon, hogy kiket kell feltétlenül meghívniuk életük megismételhetetlen eseményére, s rajtuk kívül még kik azok, akiknek részvétele fontos számukra. Szempont továbbá az is, nehogy valaki megsértődjön, mert nem hívják meg az esküvőre. Egyeseknek elegendő egy szép meghívót küldeni, de a szokásoknak megfelelően a legközelebbi rokonokat illik személyes is felkeresni és meghívni. A meghívottaknak természetesen illik részt venniük mind a polgári ceremónián, mind a templomi szertartáson, valamint az azt követő lakodalmi vacsorán. A lakodalmas násznép létszáma egészen különböző lehet. Vannak szűk családi körben rendezett kisebb lakodalmak, és vannak nagyobb mulatságok, amelyeken akár több száz fő is jelen lehet, hogy együtt ünnepeljen az új házaspárral.
Az imént felolvasott evangéliumban is egy lakodalom előkészületeiről és a vendégek meghívásáról hallottunk. A Jézus által mondott példabeszéd szerint egy király lakodalmat rendezett a fiának, s erre az eseményre hívott meg vendégeket. A meghívottak azonban meglehetősen tiszteletlen vagy illetlen módon mindenféle kifogást keresve visszautasították a meghívást. Mivel az ünnepségre már minden elő volt készítve, s a király nem szerette volna, ha elmarad az esküvő, kiküldte szolgáit, hogy válogatás nélkül mindenkit behívjanak a város utcáiról. Jött is boldog, boldogtalan és megtelt a ház. A történet azzal fejeződik be, hogy a király eltávolíttat egy személyt az ünneplők közül, aki nem volt ünnepi ruhába öltözve.
A példabeszéddel Jézus nem esküvői tanácsokat szeretne adni, hanem – miként ezt az evangéliumi szakasz bevezető mondta elárulja – az Isten országáról vagy más kifejezéssel a mennyek országáról beszél. Isten meghív minket, hogy vele éljünk. Nem gondolkozik azon, hogy kit hívjon meg és kit ne, nem vesződik a meghívottak listájának összeállításával, hanem mindenkit meghív. Mindannyiunkat arra hív, hogy vele éljünk. Egy boldog életre hív minket. Ne keressünk kifogásokat és ne utasítsuk vissza meghívását! Hallgassunk küldötteinek szavára! Fogadjuk el szeretetteljes hívását!
A történet helyes értelmezéséhez szempontul szolgál továbbá, hogy az elmúlt vasárnapon felolvasott, a gonosz szőlőmunkásokról szóló beszéd folytatása ez a rész Máté evangéliumában. A szőlőmunkások hibája az volt, hogy elbizakodottak voltak és azt gondolták, hogy könnyen megszerezhetik maguknak más tulajdonát, azaz könnyedén övüké lehet az Isten országa. A mai példabeszédben az ünnepi ruha nélkül érkezett vendég szintén elbizakodott volt, s azt gondolta, hogy semmit sem kell tennie annak érdekében, hogy méltónak bizonyuljon a királyi meghívásra. Ne legyünk tehát elbizakodottak! Isten meghívásához akkor leszünk méltóak, ajándékát akkor nyerhetjük el, ha ünnepi ruhába öltöztetjük lelkünket, azaz szakítunk bűneikkel.
Befejezésül még egy megfontolandó gondolat: Minden szentmisén Isten meghív minket vendégségre. Először meghív minket az ige asztalához, a tanítás asztalához, amelyet úgy fogadunk el, hogy figyelmesen meghallgatjuk tanítását és kifejezzük készségünket annak megtartására. Ezután meghív minket az oltár asztalához, egy ünnepi asztalhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Ezt a hívását úgy fogadjuk el, hogy a szentmisén szentáldozáshoz járulunk. Ha nem élünk a szentáldozás lehetőségével, akkor tulajdonképpen visszautasítjuk hívását. A szentmisét bemutató pap közvetlenül a szentáldozás előtt Krisztus testét és vérét felmutatva a következőket mondja: „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus.” Igen, valóban boldogok vagyunk, mert mindannyiunknak szól ez a hívás. Boldogságunk akkor válik teljessé, ha el is fogadjuk Jézus hívását és szentáldozáshoz járulunk. „Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus.” Ehhez hozzátehetjük még: Hát még azok milyen boldogok, akik elfogadják hívását és ünnepi ruhába öltözött lélekkel táplálkoznak az Úr szent testével.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Végtelenül szerető Atyám, aki botlásaim ellenére újra és újra magadhoz hívsz, visszahívsz atyai házad szeretetébe, visszahívsz a menedéket adó házba, meghívsz az ünnepi lakoma házába, meghívsz engem az ünnepi asztalhoz, örömöd asztalához, a szeretet asztalához. Add segítségedet, hogy mindig elfogadjam hívásodat és részese legyek a Te országod örömének!
|
2008. október 10. – Péntek
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeitek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám, ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, nyugtalanul bolyong a magányos pusztaságban. Miután hasztalanul próbált megnyugodni, azt mondja magában: „Visszamegyek házamba, ahonnét kijöttem.” Odamegy, és azt látja, hogy egykori lakóhelyét kisöpörték és rendbehozták. Erre elmegy, hoz magával hét más lelket, akik nála is gonoszabbak. Ezek bevonulnak a házba, és ott laknak. Az illető ember sorsa pedig rosszabbra fordul, mint azelőtt volt.”
Lk 11,15-26
Elmélkedés:
A betegeken véghez csodás gyógyulások láttán méltán merült fel a kortársakban, hogy honnan van Jézusnak ereje e rendkívüli tettekhez? Honnan származhat hatalma, amellyel olyan dolgokra képes, amelyre egyetlen ember sem? A mai evangéliumban azokról hallottunk, aki valamiféle ördögi hatalmat, sátáni erőt sejtenek felfedezni Jézus cselekedeteinek hátterében. Jézus világosan rámutat ezen vélekedés belső ellentmondására, hiszen csodái mind-mind a gonosz lélek emberek feletti hatalmának megtörését jelentik. És miért is akarna az ördög segítséget nyújtani ahhoz, hogy elveszítse hatalmát az emberek felett? Jézus valójában annak a mennyei Atyának a segítségével tesz csodákat, aki azért küldte el a világba, hogy megszabadítsa az embereket a gonosz befolyásától.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, szükségem van Rád, hogy nap mint nap taníts, mert minden napnak megvan a maga kívánsága és baja! Áldj meg, Uram, a lelkiismeret világosságával, hogy érezzem és értsem sugallataidat!
|
2008. szeptember 26. – Péntek
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
Lk 9,18-22
Elmélkedés:
Az evangéliumokban megfigyelhető, hogy amikor valami fontos esemény van készülőben vagy valamilyen lényegi tanítás fog elhangzani, akkor ezt megelőzően Jézus imádkozik. Nyilvános működésének kezdetén Jézus imádkozni megy a pusztába, imádkozik az apostolok kiválasztása előtt, imát mond több csoda megtétele előtt, imádkozik az utolsó vacsorán, majd szenvedésének kezdetén a Getszemáni-kertben és a kereszten is az imádság szavai szólnak ajkáról.
A mai evangéliumi szakasz is azzal kezdődik, hogy az Úr imádkozik, s ebből már szinte előre sejthetjük, hogy valami jelentős esemény fog történni. Péter vallomása Jézus személyéről fontos kijelentés, amelyből megtudhatjuk, hogy a mennyei Atya fölkentje, s ez a kijelentés Jézus messiási kilétére vonatkozik. Vajon én úgy tekintek-e rá, mint Messiásra, az én Megváltómra?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Aki oly közel vagy hozzám, nyújtsd ki jobbodat, erősíts meg együttérzésed kegyelmével, oszlasd el lelkemből a feledés homályos felhőjét, szórd szét kegyelmeddel a bűn sötétségét, hogy értelmem éleslátásával a földi életből a magasságokba emelkedjek!
|
2008. szeptember 25. – Csütörtök
Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9
Elmélkedés:
Heródest a kíváncsi félelem vezeti, hogy keresse a lehetőséget a Jézussal való személyes találkozásra. Kíváncsi arra az emberre, akinek beszédei és csodás tettei nagy hatással vannak a tömegekre, s ennek híre hozzá is eljut. Az emberek mindenfélét beszélnek Jézusról, s ez bizonytalanná teszi a fejedelmet. Ugyanakkor félelem tölti el, mert veszélyeztetve érzi uralkodói pozícióját. Jézus utáni vágya mögött nem éppen jó szándék húzódik meg tehát.
Keresem-e Jézust? Szívesen hallgatom-e őt, s ennek hatására felébred-e bennem a vágy, hogy jobban megismerjem? Milyen szándék vezet engem őhozzá?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ima szülőkért és testvérekért
Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az első naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk.
Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg őket jó egészségben, vigasztald őket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és őrizd meg őket minden rossztól.
Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban. Ámen.
|
2008. szeptember 11. – Csütörtök
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38
Elmélkedés:
Az egymással ellenségesen viselkedők sokszor nem is emlékeznek rá, hogy mikor kezdődött veszekedésük és mi váltotta ki azt. Az évek múltán aztán következnek a sorozatos sértések és bántások mindkét részről, amelyek mindig újabbakat szülnek, hiszen a szembenállók azt gondolják, hogy mindent meg kell bosszulni. Ebben az ördögi körben, ebben a látszólag megállíthatatlan folyamatban egészen új helyzetet teremthet, ha valaki a bosszú helyett egyszer végre a szeretetet választja. Az ellenségszeretet gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy véget érjen az ellenségeskedés. Bármennyire is nehéz vagy furcsának tűnik, érdemes elindulnunk ezen az úton, hogy a szeretet új légkörét teremtsük meg a világban.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istennek szent Ereje, aki a menny és a föld fölött lebegsz, aki közel vagy mindenhez, áraszd ki magad bennem, hogy újraszülessek benned, hogy kizöldüljek és jó gyümölcsöt teremjek benned mint vessző az üdvözítő Jézus Krisztus szőlőtőkéjén, örök dicsőítésedre és dicsőségedre.
Ó Isten szentségének kapuja, ragyogj fel templomodban, a lelkemben, hogy a te világosságodban járjak, mindig téged dicsérjelek, és neked szolgáljak szentségben és igazságban, hogy kedves legyek előtted, aki egy Isten vagy, Atya, Fiú és Szentlélek, örökké áldott.
|
2008. szeptember 10. – Szerda
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26
Elmélkedés:
A boldogságot keresve földi életünk során sokféle utat bejárunk. Néha azt gondoljuk, hogy megtaláltuk azt, ami életünket boldoggá teheti, de aztán sokszor csalódunk. Néha azt hisszük, hogy másoknak egészen jó tanácsokkal tudunk szolgálni a boldogságot illetően, de aztán kénytelenek vagyunk beismerni, hogy még a magunk igazi boldogságát sem találtuk meg. Mi boldogít minket valójában? Ki boldogít minket? Hol találjuk a boldogságot? Minderről vannak emberi elképzeléseink, amelyek ideig-óráig boldogítanak is minket, de nem tartanak sokáig. Jézus emberi szemmel nézve, emberi ésszel gondolkozva kissé furcsa útját ajánlja a boldogságnak. Valójában az értelmi megfontolások nem visznek minket előbbre. Érdemes elkezdenünk Jézussal megvalósítani e tanácsokat.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Végtelen Szentség, Jézus Krisztus, az én üdvözítőm érdeme, szent vére és halála árán jutok elődbe önmagamban, s vetem bele magamat a lángodba: az ő feltámadása és mennybemenetele által vezesd el akaratomat magadhoz, sajátítsd ki egészen, tégy vele, amit akarsz, mentsd meg a hamis gyönyörtől, törd meg hatalmát, hogy csak terád tekintsen.
|
2008. június 24. – Kedd, Keresztelő Szent János születése
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
Lk 1,57-66. 80
Elmélkedés:
Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezik mindazok, akik részesei Keresztelő János csodás körülmények között történt születésének. Zakariás megnémulását, majd beszédképességének visszanyerését a születéskor az emberek isteni jelnek tartják, amely jelből azt a következtetést vonják le, hogy az Úr a gyermekkel van. Jogosan gondolják, hogy valami készülőben van. Hamarosan valami rendkívüli fog történni, ami Istennek lesz köszönhető. Ők még azt gondolják, hogy talán János személyéhez kötődik az isteni beavatkozás, s nem is sejtik, hogy még nála is nagyobb ember fog hamarosan a világra jönni. János születése feszült várakozást teremt, s előkészíti Jézus születését.
Vajon én mennyire vagyok figyelmes és érzékeny az isteni jelekre?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Tágítsd ki lelkemet; ó emeld fel a nyomasztó mélységből, ragadd el művészeteddel, hogy félelem nélkül törjön fölfelé tüzes lendülettel! Mert csak Te, egyedül Te tudsz, egyedül Te vagy képes lelkesíteni!
Ludwig van Beethoven
|
2008. június 6. – Péntek
Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: „Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia? Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz: Jobbom felől foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet. Ha tehát maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az ő fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37
Elmélkedés:
Az elméleti tudásukkal kérkedő és a törvények ismeretében önmagukat jártasnak tartó írástudóknak Jézus a saját fegyverükkel vág vissza. Vajon tényleg annyira jól ismerik a törvényeket és Írásokat, mint amennyire gondolják? Vajon helyesen tudják a szövegeket értelmezni és alkalmazni? Jézus úgy jelenik meg a nép előtt, mint aki új szemszögből értelmezi az ószövetségi törvényeket. Az írástudókkal ellentétben az isteni parancsok lényegére és eredeti szándékára világít rá. Eddig amiatt bírálta ellenfeleit, hogy nem valósítják meg, hanem csak elméletben ismerik a parancsokat, most pedig arra mutat rá, hogy valójában nem is ismerik az írások mögött meghúzódó isteni szándékot sem.
Én hogyan hallgatom Jézus szavát? S megvalósítom-e a hallottakat?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szent Atyánk, az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, aki az élő emberben kinyilatkoztatod dicsőséged ragyogását, és szívébe helyezed hívásod csíráját, ne engedd, hogy a mi hanyagságunk miatt megtörténhessen, hogy valaki nem veszi észre vagy elveszíti ezt az ajándékot, hanem járjon mindenki teljes önzetlenséggel azon az úton, amelyen a Te szereteted megvalósul.
II. János Pál pápa |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
