|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.08. 09:01 - |
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükségünk van egy kis megnyugvásra, szeretetre.
Ahogy a testünknek kell a mindennapi táplálék, úgy kell a léleknek is!
Ebben a fórumban ezt a lelki táplálékot kínálom.
Szólj hozzá, írd meg gondolataidat vagy legalább gondolkodj el rajta! |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Abban az időben Jézus ezeket mondta a szadduceusoknak, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.
Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”
Lk 20,27. 34-38
Elmélkedés:
Hit a feltámadásban
Néhány esztendővel ezelőtt egy vallásos csoport részben zarándoklata, részben kirándulása alkalmával megtekintettük Nagycenken a Széchenyi család kriptáját. A legtöbb nyughely el van falazva, ahogyan ez a kriptákban szokás, de a család egyik tagjának, Széchenyi Pál, egykori kalocsai érseknek a holtteste egy üvegkoporsóban található. Miközben mindenki egészen közelről megnézte a közel 300 éves mumifikálódott testet, a csoport egyik tagja megjegyezte: „Csak ennyi marad az emberből vagy még ennél is kevesebb”. Később sokszor elgondolkoztam magamban ezen a mondaton. Valóban csak ennyi maradna az emberből élete és halála után? Valóban teljesen megsemmisülünk és eltűnünk a földben anélkül, hogy bármi is megmaradna belőlünk? Az élet és a halál kérdése mindannyiunkat foglalkoztat. És persze az is, hogy mi lesz velünk a halál után. Megsemmisülünk? Vagy feltámadunk? És mit jelent a feltámadás?
A mai vasárnap evangéliumában is ugyanezek a kérdések kerülnek elő. A zsidók egyik vallási csoportja, a feltámadásban nem hívő szadduceusok a túlvilági élettel, a feltámadással kapcsolatban kérdezik Jézust. Nem kell csodálkoznunk azon, hogy ezek az emberek nem hisznek a feltámadásban! Ma is vannak olyan emberek, még a keresztények között is, akik szintén nem hisznek a halál utáni életben. A Jézus korabeli szadduceusok kételkedését megértem, de a mai emberekét nem. Ennek oka az, hogy Jézus kortársai eleve nem tudhatnak az Úr feltámadásáról, a mai ember viszont már tud róla. Jézus személye, pontosabban az ő halála és feltámadása döntő jelentőségű e kérdésben. A halál utáni élet és a feltámadás kérdéseire születtek már a régmúlt időkben és manapság is emberi válaszok, de ezek nem megnyugtatóak, s nem elégségesek számunkra. Az örök élettel és a feltámadással kapcsolatos, szívünket nyugtalanító kérdésekre maga Isten válaszol azzal, hogy Jézus emberként elszenvedi a halált és a mennyei Atya feltámasztja őt a halálból. Ez már megnyugtató és elfogadható válasz! Jézus Krisztus feltámadása keresztény hitünk legnagyobb igazsága. Feltámadása, amelyet húsvétkor ünneplünk, nem visszatérés a földi életbe, hanem egy megdicsőült testben való újjászületés az örökkévalóságra.
A Krisztus feltámadásába vetett hitig bizonyára minden keresztény eljut. Innen azonban még egy lépést kell tennünk a saját feltámadásunk irányába. Az egyik évben a húsvétra készülve fiatalokkal beszélgettünk a feltámadás témájáról. Kérdéseik arról árulkodtak, mintha a hitetlen Tamásnak lettek volna a tanítványai, legalábbis a kételkedésben. Végül aztán egyikük a következőt mondta: „Jó, az rendben van, hogy Jézus feltámadt, de tényleg mi is fel fogunk támadni?” Ekkor be kellett látnom, hogy a Jézus feltámadásába vetett hitből nem következik automatikusan, hogy az ember feltámadásában, a saját feltámadásunkban is higgyünk. Természetesen szoros kapcsolat van a kettő között. Ahogyan Krisztus feltámadt a halottak közül és örökké él, ugyanúgy Ő fog mindenkit feltámasztani az utolsó napon az örök életre. Igen, mi is fel fogunk támadni! Krisztusnak hatalma van ahhoz, hogy minket is megajándékozzon egy feltámadt, dicsőséges testtel, amely újra egyesül lelkünkkel.
Befejezésül még egy gondolat, amely talán közelebb visz minket a hithez: a feltámadás Isten emberek iránti szeretetéről tanúskodik. Isten szeretetből teremtette meg az embert. Neki köszönhetjük életünket és gondot visel ránk. Szeretetből küldte el Fiát, hogy megváltson és üdvözítsen minket. Isten, aki ily sok módon szeret minket és aki nap mint nap megmutatja irántunk érzett szeretetét, hogyan engedhetné meg, hogy életünk a semmibe vesszen? Isten az életre teremtett minket és mindannyiunkat az örök életre hív.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva
kiválasztottad és meghívtad az apostolokat,
és azzal bíztad meg õket,
hogy hirdessék az evangéliumot,
a híveknek jó pásztorai legyenek,
és ünnepeljék az istentiszteletet,
add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból
a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi
halálod és feltámadásod gyümölcseit.
II. János Pál pápa
|
| Kemény szavak, már megint. Bizony nem könnyű megfogadni őket. Hiszen annyi mindenhez, annyi mindenkihez ragaszkodik az ember élete során! Úgy kell szeretni mindenkit, úgy kell használni az élet dolgait, hogy a Mester egyetlen intésére el kell engednem mindenkit és mindent. Még magamat is... Mert sokszor észre sem vesszük, és Isten elé helyezünk valakit vagy valamit. Akár önmagunkat, akár egy másik személyt, vagy anyagi javakat. |
Abban az időben, amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Lk 14,25-33
Elmélkedés:
A mai evangéliumban elhagzó jézusi szavak kifejezetten provokálnak minket. El kell döntenünk, hogy kit szeretünk a legjobban, kiért akarunk élni? Kinek a tanítványai vagyunk? Képesek vagyunk-e minden áldozatot meghozni, hogy tanítványok lehessünk? Kinek szeretném odaadni az életemet?
A döntésben talán segítenek minket a következő kérdések: Ki szeret engem a legjobban? Ki az, aki értem él? Ki a legjobb mester? Ki az, aki a legnagyobb áldozatot is meghozta értem? Ki az, aki még az életét is odaadta értem?
A nagy népsokaság létszáma hamar lecsökken és csak kevesen bizonyulnak igazi tanítványnak. Érdemes lemondani minden evilági dologról, hogy ezen kevesek közé szeretnék tartozhassak.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Örökkévaló Isten, jóságos Uram, te alkottad testünket a föld agyagából. Jóságos Szeretet, miután megalkottad ezt a silány elemet, nagy kincset helyeztél abba: a te képedre alkotott lelket. Örök Isten, te vagy a mester, aki megsegítesz és újjáalkotsz. Törd hát szét testem edényét, s alakítsd újjá tetszésed szerint.
Örökkévaló Atya, újból neked ajánlom fel életemet a te kedves jegyesedért, az Egyházért. Szakítsd el testemet, ahányszor tetszik jóságodnak, s adj vissza testemnek, mindig nagyobb fájdalommal az előbbinél. Csak láthassam végre a megújhodását ennek a kedves jegyesnek, az Anyaszentegyháznak!
Sziénai Szent Katalin
|
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Lk 12,35-40
Elmélkedés:
Egyik korábbi plébániám híveitől szomorú hírt kaptam a napokban: meghalt egy nálam mindössze két évvel idősebb fiatalasszony. Éppen az utolsó apróságokat vitte volna át az új házba, amikor hirtelen összeesett és már nem lehetett megmenteni az életét. Biztos vagyok benne, hogy lelkileg éber volt, hiszen havonta elvégezte szentgyónását, bár nem számított arra, hogy ilyen hamar fog találkozni az Úrral. Nem goldolta, hogy közeledik az óra, de éber volt, mindig várta az Urat. Az új földi lakás helyett egy mennyei otthont kapott, ami még a gyönyörűen berendezett földinél is szebb.
Egy időpontot senki sem írhat előre be a határidőnaplójába. Mégis, láthatatlanul minden naphoz be van jegyezve.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Kegyelmes, igaz Istenem és Uram, Teremtőm és Megváltóm! Megjelöltél engem orcád szent fényével, megváltottál egyszülött Fiad drága vérének árán, és Lelkednek erejével az élet reményére újjáalkottál a szent keresztségben.
Add, hogy igaz, egész és ép szívvel hathatósan ellene mondjak a sátánnak, minden pompájának és minden cselekedetének.
Add, hogy élő és buzgó, tettekben gazdag hittel híven higgyek tebenned, Teremtőmben, szent Fiad, Jézus Krisztus által, aki az út, az igazság és az élet, és a Szentlélek erejével!
Add, hogy tied legyek, és halálomig állhatatosan megmaradjak benned. Ámen.
Nagy Szent Gertrúd
|
Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: Add át a helyedet neki! És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb! Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”
Lk 14,1. 7-11
Elmélkedés:
Ünnepi rendezvényeken – akár templomban, akár más helyen – az első sorok szoktak lenni a fenntartott helyek a díszvendégek és méltóságok számára. Ők ezt jól tudják, megérkezésükkor rögtön céltudatosan helyükre is mennek, s meg sem fordul a fejükben, hogy máshová üljenek. Nagyon kellemetlen volna, ha a vendéglátó máshová ültetné őket egy nagyobb vendég miatt. Ezért ez nem is szokott előfordulni. Mint ahogyan az sem, hogy egy nagyobb ember az utolsó helyet foglalja el és nem a fenntartott helyet.
Ha a földi vendéglátások soroán nem is, de a mennyorszgban érhetnek majd minket meglepetések. Ott Jézus lesz a vendéglátó és ő határozza meg az ülésrendet. Ott még az utolsó hely is jónak számít.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Dicsérlek, dicsőítelek, áldlak, Istenem, azért a megszámlálhatatlan jótéteményért, amellyel engem, érdemtelent elhalmoztál. Segítettél a bizonytalanságban, fölemeltél letörtségemben.
Dicsőítelek irgalmadért, amellyel oly sokáig várakoztál rám,
édes jelenlétedért, ami a te bosszúd volt;
irgalmadért, amellyel magadhoz hívtál,
jóságodért, amellyel fogadtál;
irgalmadért, amellyel megbocsátottad bűneimet,
jóságodért, amellyel érdemen felül elhalmoztál,
türelmedért, amely feledtette sértegetéseimet,
megalázkodásodért, amellyel megvigasztaltál engem,
türelmedért, amellyel oltalmaztál,
az örökkévalóságért, amelyet megígértél,
az igazságért, amelyet jutalomnak szánsz.
Képtelen vagyok, hogy mindezen jótéteményekért neked méltó módon hálát adjak, mégis, köszönetet mondok végtelen jóságod gazdagságáért, hogy bennem mindig bőségesebben áradjon és megmaradjon a kegyelem.
Aquinói Szent Tamás |
Bizony, szűk a kapu, amin bejutni a mennyek országába. Lehet bizonygatni a magunk vélt igazát, de a Bíró úgyis látja, ki mit tett életében. |
Abban az időben Jézus Jeruzsálem felé tartott. Útközben tanított a városokban és falvakban, melyeken áthaladt. Valaki megkérdezte tőle: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” Ő így válaszolt: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok. Akkor ti bizonygatni kezditek: Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti, gonosztevők! Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában, magatokat meg kitaszítva onnan. Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Íme, így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Lk 13,22-30
Elmélkedés:
Egy ismeretlen személy az üdvösségre jutó emberek számáról kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Az illető valószínleg nem tartozott Jézus tanítványi köréhez, hiszen akkor erről bizonyára említést tett volna Lukács evangélista. Maga a furcsa kérdés is arra utal, hogy a kérdező most találkozott először Jézussal, mert egy tanítványnak inkább az a fontos, hogy ő maga üdvözülni fog-e. És minket sem elsősorban az üdvözültek száma érdekel, hanem az, hogy én eljuthatok-e az üdvösségre, és it kell ennek érdekében tennem.
Jézus szavaiból kiderül, hogy nem elég dicsekedni azzal, hogy valaki ismeri őt vagy hallgatja tanítását, hanem személyes kapcsolatban kell élnünk vele.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a test erejével egészen a végsőkig. Ha eljön az idő, amikor próbára teszik hitünket – hiszen amint az aranyat a kemencében, úgy hitünket is a veszélyben és az üldözésben próbálják ki –, ha kitör az üldözés, add, hogy felkészülten találjon, hogy házunk télen ne omoljon össze, hogy lakóhelyünket ne rombolja le a vihar, mintha csak homokra épült volna.
Add, hogy minden próbára készen nyilvánvalóvá tegyük Irántad való szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké. Ámen.
|
Jézus egy alkalommal így beszélt a néphez az Isten országáról: „Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonló a mustármaghoz. Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott felnő, és nagy fává lesz. Az ég madarai megpihennek ágai között.” Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony, és elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
Lk 13,18-21
Elmélkedés:
Az Isten Országáról szóló példabeszédsorozat mai evangéliumban olvasott részében a mustármaghoz és a kovászhoz (élesztőhöz) hasonlítja Jézus az általa elhozott Országot. Mindkét hasonlat Isten Országának növekedésére világít rá. De többről van itt szó, mint pusztán mennyiségi növekedésről vagy számbeli gyarapodásról. A világ átalakulása és megújulása itt a tét, amelyhez mindanniunknak hozzá kell valamilyen módon járulnunk.
A kérdés pedig az, hogy növekszik-e bennem Isten uralma és növekszik-e általam Isten Országa? A mustármag csendes fává növekedése és a kovász élesztő hatása rejtett marad, szinte csak az eredményt látjuk. Az Ország növekedése is elsősorban Isten láthatatlan kegyelmének eredménye.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Legyen áldott Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus atyja, aki eltöltött téged, a Názáreti Szüzet, minden szellemi áldással Krisztusban. Isten akaratából fogantattál szeplőtelenül! Előre kiválasztottak, hogy Te légy az anyja, üdvözültél Benne és Általa, sokkal inkább, mint bármely más emberi lény! Megkíméltetvén az eredeti bűn örökségétől, Te megfogantál és a világra jöttél a szentséges kegyelem állapotában.
Kegyelemmel teljes! Te, aki első vagy a megváltottak között, segíts rajtunk! Segíts nekünk, hogy megint megtaláljuk szerepünket a Megváltás misztériumában. Segíts nekünk, hogy mélyebben megértsük az isteni dimenziót, s ugyanakkor ennek a misztériumnak az emberi dimenzióját is. Segíts, hogy tökéletesebben aknázzuk ki kiapadhatatlan forrásait. Segíts nekünk – akiket megváltott Krisztus drága vére!
II. János Pál pápa
|
| Szia Emikém!Bizony jó lenne,ha ma is egyre több apostol lenne közöttünk.Sajna csak ritkán tudok jönni,ne haragudj.Puszi neked Marika |
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!”
Lk 10,1-9
Elmélkedés:
Jézus nem csak tizenkét apostolát küldte missziós útra, hanem más tanítványait is. E tanítványi körhöz tartozott Szent Lukács is, a harmadik evangélium és az Apostolok Cselekedetei szentírási könyvek szerzője. Az orvosnak tanult Lukács is azt a küldetést kapja, hogy hirdesse az Isten országának evangéliumát. Ő nem csupán szóban tesz ennek eleget, hanem lejegyzi, leírja az igehirdetésben elhangzottakat és összefoglalja az apostolok működésének első éveit. Evangéliumából az a Jézus bontakozik ki előttünk, aki az irgalmasságot hirdeti, az apostolok cselekedetiben pedig a Jézus által alapított Egyház áll előttünk, amelynek apostolai hirdetik az irgalmasság örömhírét. Ez az örömhír ma az én szívemhez szól, engem indít bűnbánatra.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Himnusz Szent Lukács ünnepére
Boldogan üljük diadalod napját,
Szent Lukács, melyen piros véred omlott,
és így szereztél koszorút a mennyben
érdemeiddel.
Szentlélek által vezettetve gyűjtőd
Krisztus Főpásztor szavait, csodáit;
mily nagy irgalmú, könyörületes volt,
sorra leírtad.
Művészi gonddal lejegyezted azt is,
mik teszik Jézus követőit naggyá,
s népe kezétől milyen új csodákat
lát az utókor.
Pál szívét láttad, útitársa voltál,
mély hite bátor követője lettél;
add, hogy a szívünk szeretetre gyúljon,
krisztusi lángra.
Orvos is voltál, bajainkra hozz írt,
küldd el a hitnek öröm-orvosságát,
hogy élvezhessük mi is egykor Istent,
vígan örökké. Ámen.
|
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32
Elmélkedés:
Saját küldetését Jézus Jónás küldetéséhez hasonlítja a mai evangéliumban. Jónás prófétának az volt a feladata, hogy megtérést hirdessen Ninive lakóinak. A város népe hallgatott az isteni figyelmeztetésre és bűnbánatot tartott. Jézus szintén azt tartotta feladatának, hogy bűnbánatra és megtérésre szólítson fel. Szavára azonban nem mindenki hallgatott.
A keresztény igehirdetésben később más szempont miatt is feltűnik a Jónás-Jézus párhuzam. A prófétát az Úr előképének tekintették, hiszen miután három napig volt a cethal gyomrában, új életet kapott. Ugyanígy Jézus is a kereszthalála utáni harmadik napon támadt fel.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Nagy Isten, Urunk és Mesterünk, örökké szent és megszentelő isteni akaratod teljesedjen bennem, gazdagságban, szegénységben, örömben, bánatban, megpróbáltatásban, életben és halálban.
Jóságos Isten, legyen, amint Te akarod, létemet és akaratomat a te isteni elhatározásaidhoz, a megpróbáltatásokhoz vagy büntetésekhez igazítom. Atyám, legyen meg a te akaratod, és ne az enyém!
Flüei Szent Miklós
|
Jézus egy alkalommal így beszélt tanítványainak: „Tegyük fel, hogy valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”
Lk 11,5-13
Elmélkedés:
Amikor Jézus imádkozni tanította tanítványait, arra bátorította őket, hogy Istent Atyának szólítsák. A mai evangélium ennek egyik következményéről ad tanítást. Aki hiszi, hogy Isten az ő jóságos Atyja, bizalommal fordulhat hozzá kéréseinek teljesítéséért. A gyermek bizalma ez atyja iránt. Mindazok a kérések, amelyek a Miatyánkban megfogalmazódnak, Isten jóságának köszönhetően teljesülnek életünkben. A kitartóan végzett imádság és kérés mögött természetesen nem valamiféle követelőző lelkület húzódik meg. És nem számíthatunk arra sem, hogy Isten minden kérésünket feltétlenül teljesíti. Ehelyett kettős bizalom él bennünk. Egyrész reméljük, hogy meghallgat minket, másrészt bízunk abban, hogy a javunkra váló kérések teljesülnek.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenem! Most nyugodni térek a te áldásoddal. Egyszer eljön életem utolsó estéje is, amikor örök nyugalomra térek. Engedd, hogy úgy éljek, hogy minden cselekedetem előkészület legyen erre az örök nyugalomra, hogy hitemből kivirágozzék a színről színre való látás, reményemből a birtoklás, s tökéletlen szeretetemből a veled való tökéletes egyesülés!
Szalézi Szent Ferenc
|
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát; Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
Jöjjön el a te országod.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
Bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
És ne vígy minket kísértésbe.”
Lk 11,1-4
Elmélkedés:
Az imádkozással az a célunk, hogy legyőzzük az Isten és az ember közti végtelen távolságot. Azt a nagy különbséget, amely a gyarló ember és a szent Isten között fennáll. Néhány egyszerű szó, néhány apró kérés, amelyekre Jézus tanít minket, alkalmas arra, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel. Létrejöjjön, egy olyan személyes, bensőséges viszony, amely az édesapa és gyermeke között fennáll. A Miatyánkot csak akkor tudjuk őszintén imádkozni, ha életünkben már legalább egyszer rácsodálkoztunk arra, hogy a mennyei Atya gyermekei vagyunk. De vajon meglátszik-e életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Milyen nagy a te irgalmasságod, Krisztus Urunk, milyen nagy a Te jóindulatod és jóságod, hiszen megengeded, hogy Isten jelenlétében imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy minket is fiaknak hívnak. Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat használni, arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre.
Ó Jézus, emlékeztess, hogy amikor Istent Atyánknak szólítjuk, Isten gyermekeként viselkedjünk! Ha nekünk örömünk telik Atyánkban, neki is kedvét kell találnia bennünk.
Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben az emberek felismerik jelenlétedet!
Szent Ciprián
|
| Valóban hatalmas hit és lelkierő kell ahhoz, hogy egy szenvedésekkel teli életet az Úr egyetlen szavára vállaljon valaki. Lehet-e borzasztóbb, mint saját gyermekünk halálát látni? S az addig vezető út is nehézségekkel volt tele. Tudni, hogy a Gyermek sokkal inkább a világé, hiszen a világ üdvössége érdekében született, semmint az anyáé és családjáé és önmagáé - nem könnyű kereszt. |
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Lk 1,26-28
Elmélkedés:
Jézus születésének hírüladásakor az angyal „kegyelemmel teljes”-nek szólítja Máriát. Ez a cím azért illeti meg Jézus édesanyját, mert tökéletesen együttműködött az isteni kegyelemmel, szíve soha nem távolodott el Isten akaratától és mindenben engedelmesnek bizonyult. Bűntelen élete elsősorban nem is az ő érdeme, hanem Istené, aki elhalmozta őt kegyelmével. Ugyanakkor mégsem mondhatjuk azt, hogy passzív szereplőként eltűrte, hogy Isten azt tegyen vele, amit akar. Emberi akaratát átengedte Istennek, hogy ne a maga erejéből vagy képességeiből történjen vele bármi, hanem Isten kegyelméből. Isten általunk is nagy dolgokat képes véghezvinni, ha együttmőködünk vele, s engedjük, hogy kegyelme hasson bennünk és általunk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, kegyelmek Úrnője, fordítsd szemedet e népre, mely századok óta hűséges hozzád és a te fiadhoz! Tekints e nemzetre, mely reményét mindig a te anyai szeretetedbe vetette. Tekints reánk irgalmas szemeddel, és nyerd el számunkra, gyermekeidnek azt, amire a leginkább szükségünk van.
|
| A tanítványok már megint pápábbak akarnak lenni a pápánál... Túlbuzgóság? Rossz irányú lelkület? Gőg? Mi is lenne velünk, ha nem lenne szemünk előtt a Mester, irányt mutatandó örökkön örökké... És még így is hányszor elbukunk... |
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
Jézus elindul Jeruzsálembe. Úgy tűnik, egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség vár majd rá ebben a városban. Csak ő tudja, hová vezet az út, amelyen most elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják be. Ő nem törődik a visszautasítással, hanem továbbmegy. De az apostolok sem értik, hová tart Jézus. Pusztítást szeretnének, mert nem értik, hogy Jézus megmenteni jött az embereket. Jézust nem állítja meg sem a nép értetlensége, sem az apostolok rossz lelkülete. Nem áll meg, hogy tovább tanítsa őket, hiszen nincs már erre idő. Továbbindul az úton, amelyről nem lehet visszafordulni, s amely a Golgotára, s a síron át a dicsőséges feltámadáshoz vezet.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Szentháromság, ó Atya, ó Ige, ó Lélek, add meg fényességedet, hogy minden teremtmény egyenként megismerhesse gonoszságát, nekem pedig add meg azt a kegyelmet, hogy életemet adjam értük, ha ez szükséges.
|
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: „Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” Ekkor János vette át a szót: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.”
Lk 9,46-50
Elmélkedés:
Jézus nem tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét. Tanítványai és apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek és küzdöttek is ellenük. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és a versengés szelleme. Ezen elképzeléseikkel szemben Jézus egy gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és koránál fogva nem is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét, mások vezetését és irányítását. Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak engedelmeskednie Jézusnak és megtanulni tőle az alázatosságot és a szolgálatot. Miként a gyermek a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés szabályait, ugyanúgy mi, keresztények Jézustól tanuljuk ezt.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Hálát adok neked, Istenem, minden kegyelmedért, amelyet adtál nekem, különösen a szenvedésekért, melyeket megtisztításomra küldtél. Földi zarándokutam végén remélem, hogy örülni fogok neked az égben; de nem az a szándékom, hogy érdemeket gyűjtsek, hanem irántad való szeretetből akarok tenni mindent, hogy neked kedved teljék bennem, hogy neked örömet szerezzek, és lelkeket mentsek, akik örökre szeretnek majd téged!
Hogy az egész életem a szeretet ténye legyen, irgalmas szeretetednek ajánlom föl magamat. Engedd, hogy a szeretet áldozata legyek, emésszen föl ez a szeretet egészen, míg örök egyesülésben bele nem olvadok a te szeretetedbe, ó, végtelen Irgalmasság!
Lisieux-i Szent Teréz
|
| Hja, a félelem a konkurenciától! Milyen szörnyű érzés lehetett e fejedelmi porszemnek, hogy van Valaki, akinek se pénze, se hatalma, mégis mágnesként vonzza magához az embereket! Attól meg alighanem külön is kirázta a jeges félelem, hogy esetleg János tért vissza, hogy bosszút álljon rajta a lefejeztetéséért. Szegény ember! Nem értett ő semmit ebből az egészből... |
Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
Lk 9,7-9
Elmélkedés:
A Jézusról hallott csodás dolgok sokakat kiváncsivá tettek, köztük Heródest is. A kiváncsiság mellett a félelem is hajtotta, hogy találkozzon Jézussal, akiről egyesek azt állították, hogy benne Keresztelő János támadt fel. Ebből az érdeklődő kiváncsiságból és belső félelemből sosem lesz megtérést eredményező személyes kapcsolat Jézussal sem Heródes esetében, sem másoknál. Vajon miért? Mi hiányzik belőle? Talán azért, mert alázat helyett gőg uralkodik benne. Talán azért, mert kérdéseire önmaga akar válaszolni és nem Jézustól vár feleletet. Talán azért mert fejedelemként nem képes beismerni Isten előtti kicsinységét és ragaszkodik a hatalomhoz. Talán azért, mert nincs meg szívében a hit és a szeretet utáni vágy.
Engem mi irányít, vezet Jézus felé?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, azt a kegyelmet kérem tőled, hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet, melyet neked szeretnék adni. Azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel, add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam, főként azokét, akiket senki sem szeret, akik nem szeretetreméltók.
Add meg nekem, hogy szeressek akkor is, amikor engem nem szeretnek, add meg nekem, hogy szeressek, amikor nem hiszek mások szeretetében. Add meg nekem a felismerést, hogy minden seb hozzád tud és akar emelni.
Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes elválasztani tőled. Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket, s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted. Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!
Lisieux-i Szent Teréz
|
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
