|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.08. 09:01 - |
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükségünk van egy kis megnyugvásra, szeretetre.
Ahogy a testünknek kell a mindennapi táplálék, úgy kell a léleknek is!
Ebben a fórumban ezt a lelki táplálékot kínálom.
Szólj hozzá, írd meg gondolataidat vagy legalább gondolkodj el rajta! |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok nekem!”
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A mennyből volt”, azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?” Féltek azonban a néptől, mert mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
Mk 11,27-33
Elmélkedés:
A templomi kereskedők és árusok kikergetését követően azt a kérdést teszik fel Jézusnak az ott lévő vallási vezetők, hogy milyen hatalommal teszi mindezt. Milyen jogon avatkozik bele Jézus a templom belső ügyeibe? A kérdésnek egyrészt számonkérés és felelősségre vonás jellege van. Másrészről talán arra szeretnék kényszeríteni Jézust, hogy nyilatkozzon isteni hatalmáról, ami vádaskodásra és ítéletre adhatna okot. Ne felejtsük ugyanis, hogy az esemény Jeruzsálemben néhány nappal Jézus elfogása és halálra ítélése előtt történt. Jézus ügyesen megkerüli a kérdést azzal, hogy visszakérdez Keresztelő János hatalmával kapcsolatban.
Az írástudók azonban inkább nem válaszoltak. Hallgatásuk mégis annak burkolt elismerése volt, hogy János Istentől kapott hatalmat és igaz próféta volt. Ehhez hasonlóan Jézus esetében szintén isteni hatalomról beszélhetünk, de ez csak később és akkor sem mindenki számára válik nyilvánvalóvá.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni, hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük, aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen.
Dicsérünk téged, Atyánk, mindörökké! Neked, aki az élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.
II. János Pál pápa
|
Most ez jutott eszembe:
"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
Néha úgy érzem ezért is olyan nehéz és ezért sok a csalódás.
|
| Az a baj,hogy nem vagyunk annyian, akik hiszünk,hogy a hit ereje megtörje a gonosz hatalmát. |
| A hit ereje! A hit ereje, mely a fügefát is elpusztítja, ha nem hoz jó gyümölcsöt, a mozdulatlan, hatalmas hegyet is tengerbe vezényli, és erőt ad a gonoszok kiűzéséhez. |
Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
Mk 11,11-26
Elmélkedés:
Két jelképes Jézusi cselekedetről hallottunk a mai evangéliumban. A kereskedők templomból való kiűzését teljesen helyénvalónak és jogosnak tartjuk, hiszen az Isten házához méltatlan volt tevékenységük. Ha el is csodálkozunk Jézus hevességén, érthető magatartása. A fügefa megátkozásának cselekedete viszont már nehezebben értelmezhető számunkra. Mit ártott az a szegény fa, hogy meg kellett átkozni? Hiszen még itt sem volt az érés ideje!
A két történet közös vonatkozásait keresve és felfedezve azonban megérthetjük a cselekedet mondanivalóját. A fügefa számára váratlan volt, hogy elérkezett számára az az idő, amikor termést kellett volna felmutatnia. A kereskedők számára is váratlan volt Jézus rajtaütésszerű támadása ellenük. Jézus nem jelentette be előre sem a fügefának, sem a templomi árusoknak, hogy mikor fog érkezni és mikor érkezik el számukra az elszámolás ideje. Ebből a szempontból tehát Jézus érkezésére nem lehet felkészülni, mert nem tudhatjuk előre annak idejét. A hívő embert ez a tény arra ösztönzi, hogy mindig legyen készen. Bármikor elérkezhet számunkra a Jézussal való találkozás ideje. Nem mondhatjuk, hogy most nincs itt az ideje érkezésének és azt sem, hogy jöjjön később, addig rendet rakunk. Mindig legyünk készen a vele való találkozásra!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Hálát adunk néked, Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a Te szolgád, Jézus által! Dicsőség néked mindörökké!
Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a Föld határairól!
Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Szolgád által. Dicsőség néked mindörökké!
Didakhé
|
| Bartimeus elnyerte hite jutalmát, s ez összecseng azzal, amit nemrég olvashattunk a tanítványok kapcsán, amikor Jézus megígéri nekik, hogy már itt, a Földön megkapják jutalmukat, amiért hittek benne és mindenüket elhagyva követték Őt. Nemcsak a túlvilági dicsőséget ígéri meg nekik, hanem már e világra is jutalmat tűz ki számukra. Most Bartimeus kapja meg hitéért cserébe azt, amit kíván. Nem kell várnia az örök életre, hogy elérje a boldogságot, megvan számára ennek földi tükörképe is. Boldog ember! |
Köszönöm!
Az utobbi pár napban nem tudtam jönni de ma bepótóltam.
Puszi. ILI
"BAI68" |
Szia! Köszönöm a mai sorokat. Hiszem azt, hogy minden csak úgy sikerülhet, ha teljes szivvel, odaadással hiszünk benne! Mert amit igazán hiszünk és akarunk, azt el is érjük.
Puszi Adri:)) |
Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt Felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52
Elmélkedés:
Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát. Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást nyerjenek. A bénák újra járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg mégis tőle, hogy mit tegyen vele?
Egyrészt azért, hogy a vak személyesen kimondhassa kérését. Ebből az következik számunkra, hogy imáinkban bátran fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket.
Másrészt lehetőséget ad a gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus gyógyító hatalmába vetett hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Üdvözítőnk édesanyja,
Mennyeknek megnyílt kapuja
Tengerjárók szép csillaga
Boldogságos Szűz Mária!
Légy segítség hű népednek
Az elesett bűnösöknek
Ki szülője Istenednek
Anyja lettél Teremtődnek!
< |
| Olyan a mai evangélium, mintha most történt volna.Köszi Emikém. |
| Azért megint milyen elszomorító helyzet! Az Emberfia megjövendöli saját szenvedését és halálát, igaz, feltámadását is, s ebben a megrendítő pillanatban tanítványainak legfőbb gondja, hogy melyikük milyen helyre kerül a dicsőségben! Még mindig vakságban szenvednek! Még mindig nem értik sem Jézus jövőjét, pláne nem a sajátjukat. Pedig a dicsőségbe a kereszten át visz az út - még mindig... De rövidesen meg fogják ezt érteni, s valóban dicsőségükre szolgál, hogy meg is állják a helyüket. |
Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.”
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.”
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mk 10,32-45
Elmélkedés:
A gazdag ifjú megértette Jézus kérését, hogy mondjon le vagyonáról, ha követni akarja őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak mindenről, hogy az Úr tanítványai lehessenek, de a mai evangéliumból úgy tűnik számunkra, hogy mégsem értették meg Jézus tanítását és nincsenek tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János ugyanis valamiféle dicsőségre és uralomra vágynak mesterük mellett, s a többiek fejében is hasonló gondolatok járhattak, ha megnehezteltek rájuk.
Bizonyára Jézust is megdöbbentette a tanítványok kicsinyessége, főleg azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az eset. Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd helyet, akik vállalják a szenvedéseket, miként ő maga is. De az is kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent.
Kész vagyok-e az üdvösségért felvenni a szenvedések keresztjét és elkötelezem-e magamat mások szolgálatára?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Mária, irgalmasság Anyja, tekints mindannyiunkra, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse, hogy az ember le ne tévedjen a jó útjáról, el ne veszítse bűntudatát, gyarapodjék reménye Istenben, aki gazdag az irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt és így egész életével dicsőségének dicsérete legyen. Ámen.
II. János Pál pápa
|
| Szia! Köszönöm szépen az elmúlt napok evangéliumát. Ismét van min gondolgodnunk!
Puszi Adri:)) |
| A világ értékrendje nem a miénk. Hiszen gyakran a világ szemében a sor végén kullogunk, miközben az isteni értékrend egészen más szerint ítél meg minket. Ezért lehetnek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók. A jutalmat pedig már itt, a Földön elkezdjük megkapni. Vagyis, bár nem maradnak el az üldözések, megpróbáltatások, Jézus nem mondja, hogy ez a világ a siralom völgye. Azt állítja, vannak és lesznek gondok, bajok, de kijut a jóból is már ezen a világon. Hát még ama dicsőség lehetősége, melyet Mesterünk megígért...!!! |
A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged." Jézus így válaszolt: "Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet - bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők."
Mk 10,28-31
Elmélkedés:
A gazdag ifjú, akiről a tegnapi evangéliumban hallottunk, azért távozott, mert jobban ragaszkodott vagyonához és a gazdagság által nyújtott kényelemhez, mint Jézushoz. Még Jézus kedvéért és az ő követése érdekében sem volt hajlandó lemondani erről.
Péter apostol a tanítványok ezzel éppen ellentétes magatartását hozza fel Jézusnak, amikor arról beszél, hogy ők Jézus követéséért mindenről lemondtak. Márk evangélista az idézett szövegben ugyan nem említi, de ugyanezen a helyen Máté evangéliuma szerint Péter ezt követően lemondásuk jutalma felől érdeklődik. Jézus már itt a földön sokszoros jutalmat ígér nekik és mindazoknak, akik érte és az Isten országának evangéliumáért készek mindent elhagyni. Ehhez jön még az örök élet jutalma.
A tegnapi és a mai evangélium két, egymással ellentétes példája választás elé állít minket. Az ifjú vagy a tanítvány példáját akarom követni? A földi kincsekhez ragaszkodom vagy Jézushoz és az örök élethez?
Imádság:
Jöjj el, Szentlélek Úristen,
áraszd ránk világosságod tüzét és fényét!
Jöjj el, szegények atyja, oszd ki ajándékaid!
Jöjj, szívek világossága,
legdrágább vigasztaló,
lelkünk kedves vendége!
Te vagy munkánkban megnyugvásunk,
lelki harcunkban felüdülésünk,
szomorúságunkban vigasztalásunk.
Csodálatos fényesség, tölts el minket,
járj át minket, akik hiszünk benned,
egészen lelkünk mélyéig!
Alcantarai Szent Péter
|
| Itt jártam.Köszönöm szépen.Puszi Marika |
| A történet első rétege valóban a gazdagról szól, arról, aki nehezen vagy nem tud megválni vagyonától. Csakhogy vigyázat, ragaszkodás sokféle van! A pénz, a kincs csak az egyik dolog, amivel -valljuk be- olyan sokan sem Jézus korában, sem ma nem rendelkeznek. Róluk szólna csak ez a történet? Aligha. Mindenkiről szól, aki valami földi dologhoz túlzottan ragaszkodik. Mi a túlzott ragaszkodás? Az, ha lelki útunkon Isten felé bármi megállásra vagy visszafordulásra késztet a birtoklás vágya által. Ha kényelmesebb, kellemesebb e világi dolgainkhoz ragaszkodni, mint Isten igéjéhez. Lehet ez személy, vagyon, szenvedély, érzés, tárgy. Mindent és mindenkit el kell tudnunk engedni, ha ez szükséges. Mert boldogok a lelki szegények... |
Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: "Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!" Ekkor az így válaszolt: "Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: "Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: "Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta: "Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges."
Mk 10,17-27
Elmélkedés:
A Jézushoz járuló és tőle az örök élet után érdeklődő ifjú jószándéka megkérdőjelezhetetlen. A szüleitől kapott örökség gazdaggá tette, nincs gondja a megélhetéssel. Az anyagi jóléten túl valami többre vágyik, lelki értékeket keres. Jézusban valószínűleg nem egy isteni tanítót, hanem egy bölcs embert lát, akinek megadja a tanítóknak kijáró szokásos tiszteletet. Jézus először pontosan azt a választ adja neki, amit bármelyik más tanító mondott volna ebben a helyzetben, felsorolva a legfontosabb parancsokat. A fiú viszont a törvények megtartásán túl többet szeretne, ezért Jézus megmutatja neki ezt az utat: mondjon le gazdagságáról, földi kincseiről annak érdekében, hogy lelki kincseket gyűjthessen. Ekkor azonban kiderül, hogy a jószándék ellenére az ifjú ragaszkodik vagyonához, s inkább elmegy, de ezen az áron nem követi a Mestert.
Az esetet követően Jézus megmagyarázza tanítványainak, hogy a földi gazdagsághoz való ragaszkodás akadály lehet az örök élet felé vezető úton. Nem maga a gazdagság, hanem az, ha valaki inkább a gazdagsághoz ragaszkodik, mintsem Istenhez.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ima az evangélium terjedéséért
Mindenható Istenünk, te azt akartad, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Tekints a sok aratnivalóra, mindazokra, akik szomjazzák evangéliumod tanítását, és küldj munkásokat aratásodba, hogy minden emberhez eljusson az örömhír!
Add nekem, Uram, Szentlelked erejét, és küldj engem is, hogy az evangélium lelkes hirdetője legyek! Erősítsd bennem, Istenem, a hivatástudatot, hogy az én feladatom is az emberek üdvösségének szolgálata.
Táplálj minket, Urunk, Igéddel és Szent Testeddel! Gyűjtsön össze és formáljon minket egy közösséggé az igazság tanítása és támogasson bennünket a szentségek ereje, hogy előbbre jussunk az üdvösség és a szeretet útján.
Add, hogy az evangélium hirdetése megteremje gyümölcsét, és általa megdicsőüljön a te neved a világon.
|
| Még félnek a tanítványok, még zárva tartják az ajtókat. Aztán nemsokára a tetőkről hirdetik Krisztus szavát. Tudatában annak, hogy kizárják őket a zsinagógából, hogy megostorozzák, majd később az életüket is sokuktól elveszik. Mert most látják a Feltámadottat, aztán Pünkösdkor megkapják a Vigasztalót. Innen már egészen megváltozik minden. Magukra öltik az "új embert", és vállalják a küldetést. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy senki ne ijedjen meg Jézus zárószavaitól. Megkapja az egyház a felhatalmazást, hogy bűnöket oldozzon fel vagy hagyjon meg. De senki ne kételkedjen az Isten irgalmasságában! Ő nem emberi mértékkel mér! Minden megtérőnek van irgalom az Ő szívében, akkor is, ha ez a megtérés az egyház előtt rejtve marad valamilyen okból. Vajon lehet-e kételkedni a végtelen irgalom bőkezűségében, ha a jobb latorra gondolunk? De senki ne legyen vakmerő sem, hogy majd ráér az utolsó pillanatban megtérni, addig meg...! Mert nem tudjuk a napot és az órát! Mert nem ismerjük a hogyant! Teremjük hát a bűnbánat méltó gyümölcseit ekkora kegyelem láttán! |
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23
Elmélkedés:
Éltető Szentlélek
A húsvét utáni ötvenedik napon a katolikus egyház a Szentlélek eljövetelét ünnepli pünkösd napján. Az első pünkösdről olvastunk a szentmise olvasmányában az Apostolok Cselekedeteiből. A beszámoló szerint szélzúgás kíséretében lángnyelvek alakjában ereszkedett le a Szentlélek az apostolokra, akik a Lélek indítására elkezdték hirdetni Jézus feltámadását és az evangéliumot az embereknek. A Jézus által korábban megígért, a pünkösdkor eljövő, a világot és az embereket megszentelő Szentlélekről, mint a harmadik isteni személyről a hitvallásban a következőket mondjuk: "Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik; akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával". E kijelentések közül mai pünkösdi elmélkedésünkben nézzük meg azt, hogy mit jelent az, hogy a Szentlélek a mi "éltetőnk"? Ennek kapcsán a Jézust éltető, az apostoli egyházat éltető és a minket éltető Szentlélekről szeretnék beszélni.
1. A Jézust éltető Lélek
Jézus megtestesülésekor, azaz földi élete kezdetekor jelen van a Szentlélek. Az angyali üdvözletkor Mária megkérdezi az isteni hírnököt, hogy miként lehetséges, hogy gyermeke fog születni. Erre ő a következőt válaszolja: "A Szentlélek száll le rád" (Lk 1,35). Tehát a Lélek közreműködésének köszönhető, hogy Jézus megfogant Mária méhében, a Szentlélek ad Jézusnak életet. Nyilvános működésének kezdetekor a názáreti zsinagógába betérve Izajás próféta könyvéből ezt a részt olvassa fel Jézus: "Az Úr lelke nyugszik rajtam" (Iz 61,1), s ez igaznak bizonyult, amikor a későbbiekben Jézus a Lélek erejével hirdeti az örömhírt és tesz számtalan csodát. De ennél fontosabb, hogy a szenvedéstörténet beszámolója szerint Jézus úgy hal meg a kereszten, hogy "kilehelte lelkét" (Jn 19,31). Amikor pedig feltámadása után megjelenik az apostoloknak, hogy nekik ajándékozza a Szentlelket, előbb "rájuk lehelt" (Jn 20,22), ahogyan a mai evangéliumban olvastuk. Azért tehette meg ezt Jézus, mert feltámadt, újra él, újra élet van benne, újra a Szentlélek élteti őt.
2. Az apostolokat, illetve az Egyházat éltető Lélek
A Szentlélek éltető hatását megfigyelhetjük továbbá az apostolokban és az apostoli Egyházban. Jézus kereszthalálát követően az apostolok félelemmel, csalódottsággal és erőtlenséggel a szívükben bezárkóznak, elzárkóznak a világ elől. Még az életkedvük is elszállt. Élettelen magatartásukon a Feltámadottal való találkozás tud csak változtatni, aki nekik ajándékozza a Szentlelket. A Lélek erővel tölti el őket, s ezen erő birtokában indulnak el, hogy tanúságot tegyenek a feltámadásról. Az Egyháznak minden korban feladata az evangélium hirdetése, ahogyan ezt az első pünkösdkor a Szentlélekkel eltelt apostolok is tették. Az evangélium felfedezése és életté váltása mindig új lendületet a keresztényeknek. A Szentlélekről elmondható ugyanakkor, hogy ő az egység éltetője az Egyházban. Miként együtt voltak az apostolok a Szentlélek eljövetelekor, ugyanúgy az egység megvalósítására törekvőkkel van a Lélek. Ő ösztönöz bennünket a közös imára, a szeretetszolgálatra és a misszióra. A Szentlélek működésének következő területe az Egyházban a bűnbocsátó kegyelem közvetítése. Jézus ezt mondja az apostoloknak: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit az bocsánatot nyer" (Jn 20,23). Az Egyház szolgálata által a bűn miatt lelkileg halott emberek újjászületnek a kegyelmi életre. Nemde ez is az éltető Lélek hatása?
3. A minket éltető Szentlélek
A Szentlélek éltető erejét nem csak az Egyház egész közössége tapasztalhatja meg, hanem minden egyes hívő is, aki elkötelezi magát a keresztény életre. A Szentlelket, mint ajándékot és a Szentlélek hét ajándékát: a bölcsességet, az értelmet, a jótanácsot, a tudományt, a lelki erősséget, a jámborságot és az istenfélelmet a bérmálás szentségében kapjuk meg. Ő tesz képessé minket arra, hogy hitvalló keresztények legyünk. Emellett egyéni életünkben szükségünk van a Lélekre azért is, hogy megszentelje életünket és megmutassa nekünk az örök életre vezető utat. Ebben az értelemben tehát Ő az örök üdvösség forrása számunkra. Továbbá a Léleknek köszönhetjük azt is, hogy bennünk él Isten szeretete. Szent Pál apostol tanítja a következőt: "A nekünk ajándékozott Szentlélek által kiáradt szívünkbe az Isten szeretete" (Róm 5,5). Ha a Lélek szerint élünk, bennünk él a szeretet.
Egy imával fejezzük be gondolatmenetünket, amely összefoglalja a mai elmélkedésben elhangzott főbb gondolatokat:
Jöjj el, Szentlélek Isten! Jöjj el, éltető Lélek!
Jöjj el, Jézus Lelke! Jöjj el, aki jelen voltál megtestesüléskor. Jöjj el, aki a feltámadáskor új életet adtál az Úrnak!
Jöjj el, Szentlélek, az apostolok és az Egyház Lelke! Jöjj, és segítsd az Egyház minden tagját a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében! Jöjj el, megbocsátás Lelke és egységet adó Lélek!
Jöjj el, megszentelő Szentlélek! Jöjj el, hét ajándék Lelke! Jöjj el, tanúságtevő Lélek! Jöjj el, maradj az Egyházzal és maradj bennünk!
Jöjj el, szeretet Szentlelke, hogy bennünk éljen az Isten szeretete!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Jöjj, Szentlélek Istenünk, add a mennyből érzenünk fényességed sugarát!
Jöjj, szegények Atyja, te, bőkezűség Istene, lelkünk fényed hassa át!
Édességes vigaszunk, drága vendég, szomjazunk, édes lélekújulás.
Fáradottnak könnyülés, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás.
Boldogságos tiszta fény, szállj meg szívünk rejtekén, híveidnek napja
légy!
Ihleted, ha fényt nem ad, emberszívben ellohad minden élő, minden ép.
Mosd meg, ami szennyezett, aszúságra hints vizet, orvosold a sebhelyet!
Simogasd a darabost, fölmelengesd a fagyost, útra vidd, ki tévelyeg!
Add, vegyék el híveid, kik hitük beléd vetik, hétszeres kegyelmedet!
Jámbornak jutalmazást, engedj boldog kimúlást mindörökké mennyeket!
|
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
