|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.08. 09:01 - |
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükségünk van egy kis megnyugvásra, szeretetre.
Ahogy a testünknek kell a mindennapi táplálék, úgy kell a léleknek is!
Ebben a fórumban ezt a lelki táplálékot kínálom.
Szólj hozzá, írd meg gondolataidat vagy legalább gondolkodj el rajta! |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Abban az időben: A vámosok és a bűnösök Jézushoz jöttek, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örüljetek, mert megtaláltam elveszett juhomat. Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat. Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lk 15,1-10
Elmélkedés:
A bűnöst kereső Irgalom
A múlt héten történt, hogy valaki jelezte, eljönne azért a könyvért, amit pár hete adott kölcsön nekem, mert most szüksége volna rá. Mondtam neki, hogy másnap nyugodtan jöhet. A gondom akkor kezdődött, amikor észrevettem, hogy a könyv nincs ott, ahová emlékezetem szerint tettem. Mindjárt keresni kezdtem, de nem jártam gyors sikerrel. Hiába kutattam minden lehetséges helyen, de bizony sehol sem volt. A könyv minden előzetes figyelmeztetés nélkül eltűnt. Mit mondok most a tulajdonosának, amikor megérkezik? És mi lesz a véleménye rólam? Lám, még egy papban sem bízhat meg, mert elveszítettem a könyvét. Másnap reggel aztán újabb módszeres kutatásba kezdtem, hogy előkerüljön a könyv, mert semmiképpen sem akartam szégyenben maradni. Egyre elkeseredettebben és már-már minden reményt elveszítve kerestem mindenütt, míg végre előkerült. A közeledő szégyen súlya hirtelen szertefoszlott és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Nem egy értékes dologról, hanem csak egy könyvről volt szó, mégis mennyire tudtam örülni neki. Bizonyára mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Amikor valami elveszett dolog után kutatunk, minden, régóta keresett dolog előkerül, csak éppen az nem, amire szükségünk volna. Aztán a végén, milyen megkönnyebbülést és örömet érzünk, amikor végre megtaláljuk a keresett tárgyat. Még nagyobb az aggodalom és persze az öröm is, ha egy zarándoklaton vagy egy kiránduláson veszik el valaki a csoportból és végre előkerül.
A mai evangélium is hasonló élethelyzetekről számol be. Két példabeszédet hallottunk. Az egyik az elveszett bárányról, a másik pedig az elveszett pénzről szól. Könnyen magunk elé képzelhetjük a nyugtalan pásztort, aki a számolás végén észreveszi, hogy a nyájból egy bárány hiányzik. Hogyan áll most gazdája szeme elé? És magunk előtt látjuk a háziasszonyt, aki lázas szorgalommal keresi elveszett pénzét. A két példabeszéd azonban mégsem egy hétköznapi keresésről szól. Megértésükben segít minket a tény, hogy tudjuk, hogy Jézus azoknak a farizeusoknak és írástudóknak mondja, akik rossz szemmel nézték, hogy szóba áll a bűnösökkel. A helyes magyarázatban segít továbbá az is, hogy a két hasonlat a tékozló fiúról vagy pontosabban az elveszett fiúról szóló példabeszéddel folytatódik.
Az elveszett juhról, pénzről és fiúról szóló pédabeszédsorozat azt szemlélteti, hogy Isten keresi az elveszett embereket. Irgalmas szívvel keresi azokat, akik bűnös életük miatt távol járnak tőle, nem hallják már vezető hangját vagy elhagyták őt. Igen, Istennek minden ember fontos, mindenkinek az üdvösségét és boldogságát szeretné, és utánamegy minden embernek, aki letér az üdvösség útjáról. A három történet tehát a bűnös embert kereső irgalmas Istenről szól.
XVI. Benedek pápa a következőket írja az „Isten a szeretet” kezdetű enciklikájában: „Az Újszövetség igazi újdonsága nem az új eszmék, hanem Krisztus személye. A bibliai újdonság már az Ószövetségben sem egyszerűen a gondolatokban áll, hanem Isten váratlan, s bizonyos értelemben hallatlan cselekedeteiben. Istennek e tevékenysége most drámai formát ölt azáltal, hogy Jézus Krisztusban maga Isten indul el az „elveszett bárány”, a szenvedő és elveszett emberiség után” (Deus caritas est 12.).
Amikor Jézus csodálatos példabeszédeket mond az elveszett bárányt kereső pásztorról, az elveszett pénzdarabot kereső asszonyról vagy a tékozló fiút szeretettel visszafogadó atyáról akkor nem csupán érdekes történeteket mond el nekünk, hanem megmagyarázza saját küldetését. Azért jött, hogy keresse és megtalálja azokat, aki elvesztek és visszavezesse őket az atyai házba. A pásztor egészen váratlan dolgot tesz, amikor otthagyja, s ezzel veszélynek teszi ki a kilencvenkilenc bárányt. Az asszony cselekedete is hallatlan, hiszen egy csekély öszegért nem érdemes felforgatni az agész házat. A tékozló fiú atyja is egészen váratlan dolgot tesz, amikor hazatérő fia elé siet, s ahelyett, hogy megbűntetné hűtlensége miatt, visszafogadja őt. A pásztor elindul, mert nem tud felhőtlenül örülni annak, hogy a bárányok többsége nem veszett el. Az asszony nem tud addig megnyugodni, amíg nincs meg az összes pénze. És a jóságos atya sem tud annak örülni, hogy legalább az egyik fia nem hagyta el. Isten csak akkor örül igazán, ha minden embert üdvözíthet.
Istennek ez a végtelen irgalma talán egyeseket könnyelműségre késztet, s azt gondolják, hogy nekik semmit sem kell tenniük, hiszen Isten úgyis megtalálja majd őket. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Isten csak azokat tudja megtalálni, akik elismerik, hogy elvesztek, s engedik, hogy Isten megtalálja őket. Ha belátjuk, hogy bűneink miatt elveszett emberek vagyunk, Isten irgalma megtalál minket.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Jézusom, én vagyok az elveszett bárány,
és te vagy a jó pásztor,
aki aggódva futottál utánam,
végre elértél, megöleltél, megsimogattál,
aztán válladra véve visszavittél az akolba.
És jaj, én vagyok a tékozló fiú is,
aki elszórta vagyonodat,
a természetes és természetfölötti ajándékokat,
aztán a legszerencsétlenebb
körülmények közé süllyedtem,
mert messzire futottam tőled,
aki az Ige vagy, aki által minden lett.
És te vagy a végtelenül szerető Atya,
aki ünnepelve fogadtál,
botlásaimból észhez térítettél,
házadba visszahívtál,
s én ismét menedéket találtam
árnyékodban, ölelésedben.
Ismét a fiú ruhájába öltöztettél,
visszaültettél a te asztalodhoz, örömeidhez,
és meghívtál, hogy ismét részese legyek
örökségednek.
Boldog XXIII. János pápa
|
Nagypénteken: Jézus keresztje mellett ott állt anyja, valamint anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután a tanítványhoz szólt: „Íme, a te anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Jn 19,25-27
Elmélkedés:
Minden bizonnyal Szűz Mária szívéhez állt legközelebb Jézus szenvedése. Sokan kimentek a Golgotára, hogy végignézzék Jézus szenvedését, de a többség nem osztozott szenvedésében. A katonák csak a rájuk bízott parancs teljesítésével törődtek. A vallási vezetők most is, mint máskor, gúnyolódtak. A városból kijövő bámészkodók részvétlenül szemlélték a szégyenteljes halált. A jeruzsálemi asszonyok, sírva, de tehetetlenül nézik a Jézussal történteket. Az apostolok közül csak a legfiatalabb, János van jelen. Jézus őrá bízza édesanyját. Mária számára most teljesedik be, most éri el legnagyobb mértékét a fájdalom, amelyet Simeon előre megjövendölt. Bármennyire is fájdalmas számára, végignézi fia halálát, mert osztozni akar az Ő még nagyobb fájdalmában.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Legszentebb Szűz,
légy egyedüli és állandó vigasztalója
az Egyháznak, melyet szeretsz és óvsz!
Vigasztald meg a püspököket és papokat,
misszionáriusokat, szerzeteseket
és apácákat, akiknek meg kell menteniük
és fel kell világosítaniuk
a modern társadalmat,
amely gyakran értetlen és ellenséges!
Vigasztald meg a keresztény
közösségeket azzal,
hogy tagjaiban erősíted
az elhivatottság érzését
a papi vagy szerzetesi hivatás iránt!
Vigasztald meg mindazokat,
akiket polgári vagy vallási,
társadalmi vagy politikai felelősség
és hatalom nyomaszt,
hogy mindig csak a közjót
és az emberi fejlődést tűzzék ki célul
a nehézségek és kudarcok ellenére!
|
| Jézusnak is "kedvence" volt!!! |
| Tudom, hogy ez nagyon szubjektív, de János evangéliumát nemcsak a tartalma miatt szeretem, hanem a stílusa miatt is. Emelkedett, gyönyörű, a misztérium értője. |
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17
Elmélkedés:
Lelki megújulásunk forrása mindig az, hogy újra és újra Krisztus keresztjére tekintünk. Megváltásra váró emberként szüntelenül erre a keresztre tekintünk, amley meghozta számunkra a megváltást. A világ számára Jézus kereszthalála nem sikertörténet, hiszen félelem, fájdalom és szenvedés jellemzi. Sokan botrányosnak és értelmetlennek tartják.
A hívő ember viszont mindez mögött meglátja Isten akaratát, s megérti a kereszt igazi üzenetét: megváltás, üdvösség, élet és remény fakad a keresztből. Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt látva a római százados megvallotta hitét. Ha csak a keresztre tekintek, lassan elhomályosul körülötte minden, lélekben megrendülök, s szívemben megszülethet a hit.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Krisztusunk, ki elfogadod a keresztet az emberek kezéből, hogy Isten embereket üdvözítő szeretetének jelévé tedd, add meg nekünk és korunk minden emberének, hogy higgyünk e határtalan szeretetben, s átadván a kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
Krisztusunk, aki elestél bűneink súlya alatt és fölkeltél megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre sújt a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.
Krisztusunk, aki eljöttél e világba, hogy meglátogasd azokat, akik várják az üdvösséget, add, hogy a mi nemzedékünk fölismerje látogatásodnak idejét, és része legyen megváltásod gyümölcseiben. Ne engedd, hogy miattunk és az új évszázad emberei miatt sírni kelljen, mert visszautasították az irgalmas Atya kezét.
II. János Pál pápa
|
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38
Elmélkedés:
Az ellenségeskedő magatartás megtapasztalásakor vagy az üldözések idején az ember természetes, ösztönös magatartása az szokott lenni, hogy visszavág a támadásokért vagy legalábbis önvédelmet gyakorol. A legtöbb ember ezt elégségesnek tartja, s nem is gondol arra, hogy más módon is lehet viszonyulni a támadásokhoz. Az ellenségszeretetről szóló paranccsal Jézus leendő tanítványait igyekszik felkészíteni az őmiatta ért támadásokra, azt ajánlva nekik, hogy ne támadjanak vissza, hanem szeretettel viszonozzanak minden ellenségeskedést. Jézus pontosan ezt teszi, amikor halálra ítélik és bántalmazzák keresztútján. Nem vág vissza kínzóinak, hanem eltűri, hogy keresztre szegezzék. Utolsó perceiben is képes imádkozni azokért, akik halálát okozzák, ezzel bizonytva, hogy megvalósítható a tökéletes szeretet.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, megismertem mindenhatóságodat, s nem várom tőled, hogy te megmagyarázd nekem e születés megmagyarázhatatlanságát, amit egyedül te ismersz, egyetlen Fiaddal. Neked semmi sem lehetetlen; s hogy te mindenhatóságod erejével szülted Fiadat, ebben nincs mit kételkednem, mert ha azt tenném, mindenhatóságodat tagadnám. Születésem számomra jóságod bizonysága, ezért hiszem, te nem őrzöd féltékenyen javaidat.
Igen, hiszem, hogy amit te birtokolsz, az Fiadnak is tulajdona, s ami az övé, az ugyanúgy a tiéd is. A világ teremtése számomra bizonyság, hogy te bölcs vagy, és a te bölcsességedtől tudom, magadból szülted őt, mindenben hozzád hasonlónak. Te vagy számomra az egyetlen és igaz Isten, s nem fogom soha hinni, hogy őbenne, aki istenségedből született, lenne valami más azon kívül, ami tebenned is megvan.
Szent Hilarius
|
| Bizony, nem könnyen emészthető tanítás ez sem... Hiszen ki örülne annak, ha szenvedhet? Hát nem úgy vagyunk, hogy ki-ki szeretne boldog lenni, minél előbb? Még itt, a Földön? Ehhez képest a jutalom nem e világon van kijelölve. De a tudata, a biztos ígéret segít elviselni a nehézségeket. |
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt:
„Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26
Elmélkedés:
Miután Jézus iválasztotta a tizenkét apostolt követői közül, beszédet intéz minden jelenlévő tanítványához. A beszéd első része kifejezetten azokról szól, akik tanítványai lettek és az Isten Országához tartoznak, annak megvalósításán munkálkodnak. Őket, ekik befogadták Istent Országának örömhírét, Jézus boldognak nevezi. A beszéd második felében elhangzó „jaj-mondások” pedig azokról szólnak, akik a földi gazdagodástól, a bővelkedéstől vagy a szórakozástól várják boldogságukat.
Isten Országának eljövetele megváltoztatja az emberi életeket. A szegények, az éhezők, a sírók és az üldözöttek Istentől kapják meg jutalmukat, aki lelki gazdagságot, bőséget, nevetést és örök életet ad nekik.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Siess oltalmunkra, ó irgalmas Úrnő, és ne nézd bűneink sokaságát! Gondold meg, hogy a mi Teremtőnk nem azért vett magára embertestet belőled, hogy elítélje a bűnösöket, hanem hogy üdvözítse őket.
Ha csak a magad kedvéért lettél volna Isten anyjává, elmondhatnánk, hogy alig érdekel téged, üdvözülünk-e vagy elkárhozunk; Isten azonban a te üdvösségedért és az összes emberek üdvösségéért öltött testet magára. Mit használna nekünk, hogy oly hatalmas és oly dicsőséges vagy, ha nem részesítenél boldogságodban? Segíts nekünk és oltalmazz minket, hiszen tudod, mennyire szükségünk van segítségedre.
Neked ajánljuk magunkat, segíts, hogy el ne kárhozzunk, hanem örökké szolgáljuk és szeressük a te Fiadat, Jézus Krisztust!
Canterbury Szent Anzelm
|
Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19
Elmélkedés:
Jézus nem számára ismeretlen emberek közül választotta ki tizenkét apostolát, hanem azoknak a tanítványoknak a köréből, akik már egy ideje követői voltak. Sok tanítványa közül most egy belső kört hoz létre, akik a többieknél szorosabb kapcsolatba kerülnek vele, s akakre később küldetést bíz. Az apostolok száma azt jelzi, hogy a tizenkét törzsből álló ószövetségi nép helyébe Jézus létrehozza az újszövetség népét. Az apostoloknak éppen az lesz a küldetése, hogy ennek az új népnek, az egyház közösségének első vezetői legyenek. A kiválasztást az Atyával való imádkozás előzi meg, amely azt jelzi, hogy a cselekedet Istentől ered. Az apostoli alapokon nyugvó egyház tagjaként én is Krisztus közösségéhez tartozom.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Emlékezzél meg, Uram, egyházadról,
szabadítsd meg minden gonosztól,
és tedd tökéletessé szeretetedben,
és gyûjtsd össze a négy szél irányából
a megszenteltet országodba,
amit neki készítettél!
Jöjjön a kegyelem és múljon el e világ!
Hozsanna Dávid Istenének!
Aki szent, jöjjön, aki nem, térjen meg!
Jöjj el, Uram! Ámen!
|
Bár felismerné az emberek nagy többsége Jézus hívó szavát.Akkor kevesebben hallgatnának a gonoszok hazugságaira.
Pussz Marika |
| Elsődlegesen az apostolok feladatának kijelölése, ámde valójában ránk is vonatkozik az emberhalász munkája. Nem állok valami jól ezen a téren sem... |
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11
Elmélkedés:
A mai evangélium belső mozgatóerejét Jézus szava adja meg. A nép azért keresi őt, hogy szavát hallgassa. Az emberek gyorsan észreveszik, hogy e szavak mögött isteni erő rejtezik: hatalma van a gonosz lelkek felett, csodás módon meggyógyítja a betegségeket és elnémítja a rossz szándékúakat. A nép tanítása után Jézus nem némul el, hanem hallatja szavát és megparancsolja a halászoknak, hogy induljanak a tengerre. Ők engedelmeskednek szavának és Péter kiveti a hálót az ő szavára. Ha más mondaná ugyanezt, talán meg sem tenné. És csoda történik. Egész éjszaka semmit sem fogtak, most mégis eredményes lesz munkájuk. Jézus szavának hallgatása és az annak való engedelmesség csodát tett egykor, és csodát tehet ma velem is.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
|
| Jézus nemcsak küldetését vetíti előre, hanem utal a legvégső dolgokra is: "egy próféta sem kedves a maga hazájában." Nem igyekeztek megmenteni a kereszthaláltól még azok sem, akikkel jót tett. Pedig mennyi mindenkivel cselekedett jót! S a végső pillanatokat teljes magányban élte meg. |
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,16-30
Elmélkedés:
Mai szóhasználattal bizonyára programbeszédnek mondanánk Jézusnak azt a tettét, hogy Izajás próféta jövendölését magára vonatkoztatva saját küldetéséről beszél. Jövetelének az a célja, hogy a Szentlélek erejével szabadulást hirdessen mindazoknak, akik testi vagy lelki betegségben szenvednek, vagy akiket korlátoznak emberi szabadságukban. Jövetelének másik célja, hogy az örömhírt mindenkinek, köztük a szegényeknek is hirdesse. A gazdag emberek ugyanis igyekeznek sok kiváltságot szerezni maguknak, hogy életük minél biztonságosabb és boldogabb legyen. A lélek boldogságát adó evangélium viszont személyválogatás nélkül mindenkinek szól. A názáretiek azt gondolták, hogy jól ismerik Jézust, ezért meglepődtek, amikor Istentől kapott küldetéséről beszélt nekik, sőt, később a halálát akarták. Mások elfogadták tanítását. Rajtam áll, hogy befogadom-e az örömhírt.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Uram, add, hogy megértsem, milyen nagy biztonsága és békéje van annak a szívnek, amely semmire sem vágyódik ezen a világon!
Ha ugyanis szívem földi javak után áhítozik, nem lehet nyugodt, nem élvezhet biztonságot, mivel vagy azt keresi, amije nincs, vagy annak elvesztésétõl retteg, amije van; a szükségben boldogulást remél, s amikor boldogul, a szükségtõl retteg. Állandóan ide-oda hullámzik.
Ha viszont te, Istenem, megadod lelkemnek, hogy szilárdan a mennyei haza vágyaihoz tapadjon, akkor sokkal kevésbé érinti az ideigtartó dolgok hullámverése.
Add, hogy minden külsõ izgalom elõl ebbe a vágyába, titkos menedékébe vonuljon vissza, ott nyugodtan megmaradjon, és minden múlékony dolgon túllépve békéje nyugalmában maradjon a világban és kívül a világon!
Nagy Szent Gergely
|
Bizony nagyon igaz az imádság.Jó lenne egy akolban lenni egy pásztor gondviselése alatt!! A gyűlölet és indulatok nélkül.
Puszi Marika |
| Ez a példázat is azok közé tartozik, amiket nem szoktak (elég) komolyan venni. Pedig nincs ember, ki elkerülhetné a számadást. Minden tettünknek súlya van. De mennyire el tudunk erről feledkezni a napi mókuskerék küllői között, napi indulataink, vágyaink szorításában! Hányszor a pillanatnyi helyzet diktálja tetteinket, a rövidtávú "haszon" úr felettünk. Vagy csak én lépek bele újra meg újra ebbe a csapdába? |
Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 24,42-51
Elmélkedés:
Az Úr érkezésére várakozó hűséges, illetve gonosz szolgák szerepelnek a mai evangéliumban. Az érkezés biztos, de az időpont ismeretlen. Legalábbis az ember számára ismeretlen, hiszen csak Isten tudja azt. Az emberekben különböző hatást válthat ki az a tény, hogy nem tudják az érkezés idejét. A várakozás ideje alatt egyesek könnyelműen és felelőtlenül azt gondolják, hogy még van idejük vagy talán nem is fog megérkezni az Úr. E könnyelműségnek azonban nagy ára van: jutalom helyett büntetésben részesülnek.
Jézus jövetelének várása értelmet ad életemnek, hiszen a mindennapi gondok közepette a vele való találkozás reménye él a szívemben. E jövőbeli esemény hatással van jelen életemre.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Irgalmas Isten, ki minket
egy örök életnek reménységére hívtál,
hogy amint te egy vagy,
és egy a tetőled rendelt keresztség,
úgy mindnyájan egy hitben,
egy szívvel szolgáljunk neked:
adj szívünkbe Szent Lelket,
hogy mindnyájan egyet értsünk,
egyet valljunk és a te akaratodban való
egységet szorgalmatosan megtartsuk.
Add, hogy mindnyájan egy akolban legyünk
az egy pásztornak gondviselése alatt,
és téged minden visszavonás, gyűlölség
és egymás rágalmazása nélkül dicsérjünk.
Pázmány Péter
|
| Erre a történetre már a népi bölcsesség sem igaz: "Szólj igazat és betörik a fejedet!" János ennél sokkal súlyosabb árat fizetett igazságszeretetéért. Mégsem tehetett mást. Akinek az égi parancs fontosabb, mint akár az élete, annak nincs más választása. Csak halkan jegyzem meg, mennyire "fújt a Lélek" sokkal korábban is, hát nem erről szól Szophoklész remeke, az Antigoné?? Heródes pedig mintája a jóra áhítozó, de gyönge, felelőtlen embernek. Szívesen hallgatja Jánost, de pillanatnyi hevületében (erotikus vágyában????) bármit megígér Heródiás lányának. Bármit... És inkább megöleti Jánost, mint hogy adott szavát megszegje. Mert hát a presztízs... Földhöz ragadt ember, csak néha emelgeti tekintetét az égre. Ám amikor választania kell, rosszul dönt. Ó, Istenem, add, hogy ne döntsek rosszul, ha választanom kell Közted és a világ között! |
Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29
Elmélkedés:
A bűnös és törvénytelen kapcsolatban élő Heródes király jól tudta, hogy keresztelő János „igaz és szent” ember. A király elismerte a pusztában élő próféta nagyságát és adott János szavára, hiszen különben mit sem törődött volna azzal, hogy valaki szemére veti bűnös kapcsolatát.
János megtehette volna, hogy nem törődik a király bűnös életével, s hallgat. De ő kötelességének érezte a jóindulatú figyelmeztetést. A bűnösök jó útra térítése nekünk is kötelességünk, még akkor is, ha a másik oldalról rosszindulattal és ellenséges szándékkal találkozunk is. Természetesen nem csak másokban, hanem magamban is észre kell vennem a bűnt. És hallgassak arra, aki jószándékkal figyelmeztet bűneimre!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Az ég kegyének hírnöke,
igazság bátor bajnoka,
Krisztus fáklyája: tündököl
örömről, fényről hírt hozón.
Miről prófétalelke szól,
mit ajka hirdet s élete:
pecséttel azt a szent halál
meggyőző jelként zárja le.
Az eljövendő Úr előtt
jön küldöttként a földre ő,
s mikor kereszttel felfedi
igaz keresztvíz Kútfejét.
Ki értünk meghalt bűntelen,
s a földre életet hozott,
őt jelzi most, mint hű tanú,
vérével a Keresztelő.
Add meg, kegyelmes jó Atyánk,
járhassunk János útjain,
s örökségként hadd nyerjük el
Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.
|
| Bizony hányszor ülünk fordítva a lovon! Márpedig aki a nagy dolgokban hűséges, annak nem lesz gondja a kicsikben való hűséggel sem, de aki a formalitásokban szétaprózza magát és ezzel meg is elégszik... |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
