|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.08. 09:01 - |
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükségünk van egy kis megnyugvásra, szeretetre.
Ahogy a testünknek kell a mindennapi táplálék, úgy kell a léleknek is!
Ebben a fórumban ezt a lelki táplálékot kínálom.
Szólj hozzá, írd meg gondolataidat vagy legalább gondolkodj el rajta! |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!
Mt 23,23-26
Elmélkedés:
A farizeusok kétszínűségét leleplező beszédében Jézus konkrét példákat mond arról, hogy miközben egészen jelentéktelen dolgokhoz ragaszkodnak a vallásosság nevében, a törvény igazi lényegét és mélyebb értelmét elfelejtik. A törvényt nem az tartja meg, aki a legkisebb mennyiségű terményekből is megadja a köteles részt, hanem az, aki az igazságosság, az irgalmasság és a hűség szerint él. Életünk olyan alappillérei ezek, amelyek vallási indíttatásúak. Azért teszek mindent az igazságosság elve szerint, mert Isten is igazságos az emberekhez és hozzám. Azért gyakorlom az irgalmasságot, mert Isten is irgalmas hozzám. Azért őrzöm a hűséget, mert Isten is hű a felém irányuló szeretethez.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Örök Asszony, te anya és szűz, te testben és lélekben megváltónknak és Istenünknek Anyja vagy. Tehát egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja vagy.
Szereteteddel közreműködtél az egyház híveinek érdekében. Egyetlen vagy az asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szüze.
A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szentegyház példaképe!
Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve!
Szent Ágoston
|
| A formalitás és a képmutatás ma is hatalmas veszély. Vajon szívből vagy szokásból, magamutogatásból, képmutatásból vagyunk-e vallásosak? Vajon átvisszük-e életünkbe a Tanítást? Vagy kimerül (majdnem) minden a külsőségek megtartásában? |
Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.” Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.” – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül: aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül.
Mt 23,13-22
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus nyíltan fejükre olvassa az írástudóknak és a farizeusoknak hamis vallásosságukat. Azok, aki felelősek a nép vallási életének vezetéséért, rossz példát mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk, hogy az üdvösség felé vezessék az embereket, ehelyett azonban az aprólékosan kidolgozott törvények bonyolult rendszerével olyan vallási cselekedeteket követelnek az egyszerű emberektől, amit nekik lehetetlen megtartani. A jézusi figyelmeztetés kapcsán felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon nem lakik-e bennem is olyan farizeusi lelkület, amely másokat akadályoz az üdvösség útján való haladásban? Hiteles vallásosságom olyan tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Tekintsd, uram, néped sóhaját,
hallgasd meg a szegények,
özvegyek és árvák
hozzád felsíró jajkiáltásait!
Tekints az engesztelésre kész ártatlanokra,
és ne feledkezzél meg
irgalmasságod cselekedeteiről,
melyekkel hajdan oly kegyesen
elárasztottad szolgaságban sínylődő
választott népedet…
Vezéreld cselekedeteinket,
erősítsd karunkat,
hogy egyesült erővel szolgálhassunk
akaratodnak…
Add, hogy rendelkezésed útjáról
le ne térjünk,
hanem igazságtételeid őreivé lévén,
utunk nyugalomban
és békességben vezessen tehozzád!
II. Rákóczi Ferenc
|
| Megint egy példázat, ami korántsem csak a kétezer évvel ezelőtti világra vonatkozik. Sőt... Hányszor toljuk magunkat szívesen előtérbe! Hányszor sütkérezünk önmagunk (vélt) dicsfényében! Aztán az első szalmaszálban megbotlok...Tulajdonképpen be kell vallanom, gyakran kínos olvasmány az Újszövetség. Valahányszor szembesülök önnön gyengeségeimmel, bűneimmel, nem érzem valami jól magam... Ti is így vagytok ezzel? |
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Elmélkedés:
A mai evangéliumban található beszédet a tanítványokhoz és a néphez intézi Jézus. A beszédben feltárja számukra Izrael vallási vezetőinek, a farizeusoknak és az írástudóknak a kétszínű magatartását. Más alkalmakkor szemtől-szemben megmondja nekik ugyanezt, most viszont az a szándéka, hogy az őt szívesen hallgatókat megóvja a hasonló viselkedéstől. Ma talán úgy fogalmazna az Úr, hogy ne legyünk álszentek, akik a vallásosság jelmezébe öltözködünk. Az igaz és hiteles vallásosság ugyanis nem az emberek tetszését keresi, hanem mindent Istenért tesz. Másokat be tudunk csapni a vallásosság látszatát keltve. Magunkat is egy idő után. Isten azonban jól ismeri szívünk szándékait és érzéseit.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Üdvözlégy, édes Úrnő!
Csodálatos virágot szültél,
aki beragyogja az eget és a földet.
Világosítsd meg értelmemet,
hogy fölismerjem jóságodat.
Most aludni térek.
Csak Isten tudja, fölkelek-e holnap.
Lelkemet neked ajánlom
és szeretett Fiadnak,
Jézusnak, Istenemnek!
Jézusom, előtted van egész életem!
Őrangyalom vigyázzon rám ez éjjel
és őrizzen egész nap,
reggeltől estig.
Igen, édes Fiadnak ajánlom lelkemet,
hogy ne essen áldozatul a kísértésnek,
hanem kegyelmed mennyországában legyen!
Ámen.
|
Vagyis nincs korlátja az üdvösség elnyerésének. Nincs időhöz kötve, az ígéret szerint mindenki megkaphatja, aki a maga részéről megteszi, amit megtehet és aztán rábízza magát az isteni kegyelemre. Nem számít, hogy ötven évet dolgozik érte valaki, vagy egyetlen tettet mutat "csak" föl. Ugye emlékszünk az eltévelygett bárányra, akiért a Pásztor otthagyta a nyájat? Az egy elkóboroltért a 99 igazat... És a jobb latorra? Egész életét bűnben töltötte, de az utolsó pillanatban megtért. És nem félelemből, rettegésből, hanem mert fölismerte az Igazságot.
"Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is." A másik rászólt: "Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat." Aztán hozzá fordult: "Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban." Ezt válaszolta neki: "Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben." (Lukács, 23.) |
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a
Elmélkedés:
A szőlőmunkásokról szóló mai evangéliumi történetben az emberi kicsinyesség és irigység áll szemben az Isten nagylelkűségével. A munkások, akik a napi munka után megkapták jogos fizetségüket, rossz szemmel és irigykedve nézik azokat, akik rövidebb ideig végzett munkáért ugyannyi bért kaptak. Felháborodásuk és Isten elleni lázadásuk csak önzésükből kiindulva tűnik jogosnak. De ha az egy dénárt az üdvösség jelképének tekintjük, akkor rájövünk, hogy az örök élet Isten nagylelkű ajándéka. Mindenki ezt nyerheti el Isten jóságának köszönhetően. Se többet, se kevesebbet. Többet senki nem kaphat, de kevesebbet sem akar adni senkinek Isten. De az önző és irigy ember eljátszhatja üdvösségét.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc
|
Azt hiszem a gazdagok nem törődnek azzal,hogy mi lesz a lelkükkel miután eltávoznak az élők világából.A lényeg,hogy addig amíg élnek a lehető legjobban éljenek, mindegy milyenáron jön ez létre.
Puszi Marika |
A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.”
Mt 19,23-30
Elmélkedés:
A gazdag ifjú távozása után Jézus figyelmezteti tanítványait a gazdagság veszélyére. Természetesen nem önmagában a gazdagsággal van gond, hanem azzal, ha valaki a vagyonához jobban ragaszkodik, mint Jézus követéséhez.
Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk el, hogy a vagyon megszerzése sokszor nem becsületes munkával történik. Ha valaki mások megkárosításával vagy más, nem tisztességes módon tesz szert mérhetetlen vagyonára, bűnt követ el, amely sérti az igazságosságot, eltávolít Istentől és az emberektől. A földi kincseket gyűjtő ember könnyen azt hiszi, hogy pénzért és pénzzel minden megszerezhető. Lehet, hogy sok mindent elér pénze segítségével, de az üdvösséget könnyen elveszítheti.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Szeretlek, Istenem, mert te mindenek előtt voltál a világon.
Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem.
Szeretlek téged, Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek.
Uram, Istenem, szeretlek téged, mert te előbb szerettél engem!
Mily boldogtalan voltam, amíg nem követtelek!
Mily boldog leszek, ha egészen neked adom magam!
Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek!
|
Tényleg így van, a mai világ már mindenről megfeledkezik.Lassan már örülni kell annak,ha valaki házasságot köt.
Marika |
| A mai világ örömmel feledkezik el erről a gondolatsorról. Nem sikerül a sebtiben összetákolt, hamis vagy nem tisztázott érzelmekre épített házasságunk? Legföljebb elválunk! Sőt, már meg se házasodunk. Csak úgy élünk együtt, amíg jólesik. Mondom: amíg jólesik. Hűség bajban, betegségben, bánatban, nehézségekben? Ááááá... És ugye az is világos, hogy a hűség nem csak testi (szexuális) értelemben értendő... |
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12
Elmélkedés:
A farizeusok a válással kapcsolatban tesznek fel egy kérdést Jézusnak. A kérdésnek az az alapja, hogy a kor egyes, híres szentírásmagyarázói szerint például a házasságtörés a nő részéről olyan ok lehet, amely alapján elbocsáthatja feleségét a férj. Jézus az általa adott magyarázatban visszamegy a Teremtő Isten eredeti szándékára. E szándék szerint a férfi és a nő egymásért él, egymásnak adják át magukat. Kapcsolatukat Isten köti össze, tehát ha valaki azt bármilyen okból felbontja, akkor a Teremtő akaratát veszi semmibe. Jézus tehát azt tanítja, hogy a házasságot kötött férfi és nő ragaszkodjon egymáshoz és legyenek hűségesek.
Az evangélium második részében pedig hozzáteszi, hogy a hűséges házasságnál is van tökéletesebb életforma, az Istennek szentelt élet, amely a papságban a szerzetesi, illetve szerzetesnővéri életben valósul meg. De ez nem mindenki számára adatik meg, hanem csak azoknak, akiket Isten erre hív.
Legyeünk hűségesek ahhoz a hivatáshoz és életállapothoz, amelyre Isten meghívott minket!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Adj nekem hitet, Istenem. Add meg nekem azt az engedelmességet, amely feláldozza a szív legdrágább érzéseit és a lélek legszilárdabb meggyőződését, hogy egyedül a te szent és áldott akaratodhoz ragaszkodjam.
|
| A Magnificathoz nemigen lehet mit fűzni... Csak zárójelben jegyzem meg, nem sokkal vagyunk az angyali üdvözlet után. S Mária nem magára gondol, hanem elmegy idős rokonához, Erzsébethez, segíteni... |
Emikém! Nagyon szép a mai elmélkedés.Nem ismertem.
Köszi Marika |
2007. augusztus 15. – Szerda, Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56
Elmélkedés:
Édesanyánk a mennyben
Ma, Nagyboldogasszony napján Jézus édesanyjának, Máriának a mennybevételét ünnepeljük. Nem mennybemenetelről beszélünk itt, mint Jézus esetében, hiszen Mária nem a maga erejéből távozott a földi életből a mennybe, hanem a mindenható Isten vette fel őt a mennyországba. Ezt a fogalmi megkülönböztetést használja XII. Piusz pápa az 1950. november 1-én írt, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében, amelyben a következőképpen szól a hittétel: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe”. Mária tehát a Mindenható Istennek köszönheti megdicsőülését. A hittétel másik érdekessége, hogy nem kívánja eldönteni azt az évszázadok óta vitás kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott fel a mennybe, ezért inkább „a földi életpályája befejezése után” kifejezést használja. Nem tudhatju ugyanis bizotosan, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete, hiszen erről az evangéliumok nem számolnak be. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy élete a mennyországban teljesedett be.
A Szentatya, XII. Piusz pápa abban a reménybe hirdette ki Mária mennybevételének hitigazságát, hogy Mária élete és megdicsőülése erőt ad az embereknek életútjukon, megismerik az emberi élet igazi értékét s azt az isteni szándékot, amely az ember testét és lelkét egyaránt meg akarja dicsőíteni. A feltámadás ugyanis nem csupán a lelkünkre vonatkozik, hanem a testünkre is. Miként Jézusnak feltámadt a teste, s ahogyan Mária testestül-lelkestül a mennybe jutott, ugyanúgy a mi testünk is fel fog támadni az örök életre.
Sokan felteszik a kérdést, köztük más keresztény felekezetek tagjai, hogy miért él az Egyházban a különleges Mária-tisztelet? Miért kiválóbb Mária a többi embernél, még a szenteknél is? A mai evangélium választ ad e kérdésre. Az imádságból, amelyben a Szűzanya magasztalja Istent jóságáért, kiderül, hogy az egyszerű názáreti leány nem magának tulajdonítja azt a nagy kegyet, amely vele történt, hanem Istennek. Ezt mondja: „Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas”. De ez az isteni mű nem jelentett Mária számára semmiféle kényszert vagy erőszakot. Istennek nagy tervei voltak Máriával, s ezek a tervek azért valósulhattak meg, mert Mária igent mondott erre az isteni szándékra és készségesen együttműködött a Mindenhatóval. Ha Máriához hasonlóan mi is Isten akaratának megismerésére, elfogadására és teljesítésére törekszünk, remélhetjük, hogy nekünk is részünk lesz feltámadásunk után a mennyország dicsőségében. Istennek velünk is nagy tervei vannak a földi életünk során, s az is szándéka, hogy üdvözítsen minket. Egész életünk, a jövőnk, és halálunk utáni örök életünk Istentől függ, az Ő kezében van. Működjünk együtt ezzel az üdvözítő isteni akarattal!
A mai ünnep lehetőséget ad nekünk arra, hogy a mennyekbe felvett Szűzanya segítségét és pártfogását kérjük életünkre. Jézus édesanyjára bátran tekinthetünk úgy, mint a mi égi édesanyánkra. Egy most már idősebb, német pap ismerősöm mesélte, hogy gyermekkorában az édesanyjával sokszor ellátogatott a falujuk közelében lévő város székesegyházába, amelynek szép, színes üvegablakai voltak. A székesegyház többi részét gyermekként nem is nézegette olyan szívesen, mint ezeket a gyönyörű üvegablakokat, amelyeken átragyogott a napfény és különleges színekkel töltötte be a templomot. Papként később más városba került, s csak ritkábban tudott hazamenni. De amikor hazament, mindig bement a székesegyházba. Most már nem az édesanyjával, aki időközben meghalt, hanem csak egyedül. Valahányszor, amikor felnézett a Szűz Máriát ábrázoló ablakra, az édesanyja jutott eszébe, akivel annak idején oly sokszor jött el ebbe a templomba közösen, s aki Máriával együtt imádkozik érte a mennyben. Az atya így mondta: „Mária mellett, Jézusnál a legjobb helye van az édesanyámnak és én is oda szeretnék eljutni, mert nekem is ott lesz a legjobb helyem”.
Kérjük a mai napon a mennybe felvett Szűzanyát, a mi égi édesanyánkat, imádkozzon értünk, hogy a mi életünk is a mennyország dicsőségében teljesedjen be!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ima a mennybe felvett Máriához
Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s az összes emberi nem. Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől fogva Isten volt; mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennynél ékesebbé tette. Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény. Dicsőség néked!
|
| Hasonlít ez a történet a császárnak fizetendő adó történetéhez. Bár igazából nem kéne Jézusnak és tanítványainak fizetniük, mégis megteszi, mert ez a dolgok akkoriban megszabott rendje. S nem a külső rend felforgatására jött Jézus a világba... |
Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az Emberfiát az emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad.” Erre a tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez fordultak, és megkérdezték: „A ti Mesteretek nem fizet templomadót?” – „De igen” – felelte. Amikor belépett a házba, Jézus megelőzte őt kérdésével: „Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?” „Az idegenektől” – felelte Péter. Erre Jézus így szólt: „A fiak tehát mentesek. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot. Vedd ki és add oda nekik értem és érted!”
Mt 17,22-27
Elmélkedés:
A mai evangéliumban Jézus megjövendöli közelgő szenvedését. Ez már a második alkalom, hogy tanítványainak erről beszél. A jövendölés három elemet tartalmaz, az emberek által okozott szenvedést, a halált és a feltámadást, amely Isten cselekvésének gyümölcse.
Ezt követően az adószedéssel kapcsolatban alakul ki egy vita az adószedők és a tanítványok között. A vitát Jézus zárja le egy csodával. A párbeszédek mögötti tartalmat nehéz megfejteni, s ez attól függ, hogy milyen adóról lehetett szó. Sok szentírástudós szerint minden bizonnyal a templomadóról lehetett itt szó. Ezek szerint a templom az Isten háza, s Jézus, mint Isten Fia mentes az adó alól. A történet tehát egy rejtett tanítást tartalmaz arról, hogy Jézus a mennyei Atya Fia.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram és Istenem, nem csupán számmal, hanem egész szívemmel akarom teljesíteni akaratodat; egész akaratodat, csak a te akaratodat, és nem az enyémet.
Add, hogy megismerjem, és add, hogy meg is tegyem.
|
| Jézus kifakadása a hit hiányának, illetve kicsiny, elégtelen voltának szól. Tanítja, okítja, hitre neveli azt a nemzedéket, s látszólag mivégre? Még mustármagnyi hitünk is ritkán akad... |
Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte őt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!” Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal meggyógyult.
Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték: „Miért nem tudtuk mi kiűzni?” Ő így válaszolt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”
Mt 17,14-20
Elmélkedés:
Jézus korában holdkórosnak (a hold által megvertnek) nevezték az olyan idegrendszeri betegséggel küzdő embereket, akiket időnként erős roham fogott el. Napjainkban az orvostudomány ezt epilepsziának nevezi. Máté evangélista leírása a betegség tüneteiről és hatásáról jól megfelel ennek. A betegséget egykor a gonosz lélek, az ördög hatásának tulajdonították, aki az ember vesztét akarja okozni. A betegségtől való megszabadítás ugyanakkor az ördögtől való szabadulást is jelenti. A tanítványok kishitűségük miatt nem tudták meggyógyítani a beteget, Jézus viszont egyetlen szóval csodát tudott tenni.
A csodás gyógyítás elbeszélése ezen a ponton a hitetlenség miatti tehetetlenségből átfordul a hit hatalmáról, erejéről szóló tanításba. A Krisztusban való hit rendkívüli erőt jelent a keresztény számára.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram! Szeretetedre bízom magam: vezess, alakíts, kötözz meg, tisztíts meg, formálj, ahogy neked tetszik és ne engedd, hogy elszakadjak tőled. A veszteségek, a kísértések, a nehézségek, amik érnek, váljanak a kegyelmek forrásaivá a te kezedben, mert gyakran elveszni látom magamat az úton, amelyen te vezetsz a boldogságom felé.
Jézusom isteni és gondviselő Szíve, lelkem igazi Atyja, ne nézd ezt a lázadó, gyönge, állhatatlan, önmaga ellensége akaratot!
|
| Az előre nem gondolás, ha úgy tetszik: a felelőtlenség iskolapéldája. Nem gondoskodom magamról, aztán másoktól várnám a megoldást? Megfontoltság és éberség, mert nem tudjuk Isten szándékait. Sem a napot, sem az órát... |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
