|
Témaindító hozzászólás
|
2007.05.08. 09:01 - |
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükségünk van egy kis megnyugvásra, szeretetre.
Ahogy a testünknek kell a mindennapi táplálék, úgy kell a léleknek is!
Ebben a fórumban ezt a lelki táplálékot kínálom.
Szólj hozzá, írd meg gondolataidat vagy legalább gondolkodj el rajta! |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
| Nagy dolog a küldetés és főleg annak teljesítése.Köszi Emikém . |
| Azt hiszem, a gondolat kulcsa a "kövess engem!". Ez ugyanis alighanem a vértanúhalálra vonatkozik, ami Péter esetében meg is történt, ellentétben Jánossal, aki valószínűleg természetes halállal halt meg. Viszont mindkettő teljes életével tanúskodik mindmáig Krisztusról. Láthatjuk, hányféle útja lehet a tanúságtételnek. És nekünk ebből kell merítenünk. |
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: "Uram, ki az, aki téged elárul?" Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: "Uram, hát ővele mi lesz?" Jézus így felelt: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!" Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: "Nem hal meg", hanem: "Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?" Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.
Jn 21,20-25
Elmélkedés:
János evangéliumának befejező sorait olvastuk a mai napon amely részben a "szeretett tanítványnak" - aki mag János apostol és evangélista - küldetéséről esik szó. A többi apostol már korábban vértanúságot szenvedett, de János, aki az I. század vége felé írta meg evangéliumát, egészen magas kort ért meg. Emiatt a tanítványok azt vélték, hogy talán nem is fog meghalni. Az evangélista ezt a nézetet cáfolja, s egyúttal saját küldetéséről, a tanúságtételről beszél.
Küldetésének feltárásakor János evangélista Jézussal való kapcsolatának kezdetéhez, meghívásához megy vissza, mint olyan élményhez, amely ettől kezdve meghatározza egész életét. Jézus hívta meg őt, hogy apostol legyen, Jézust követte és hallgatta éveken át, majd pedig az Úr halála és feltámadása után annak élt, hogy Jézust megismertesse az emberekkel. Jézusról a megváltóról és Üdvözítőről, a kereszten önmagát feláldozó Istenfiúról a húsvétkor feltámadó Úrról tesz tanúságot élőszóban és az általa leírt örömhír segítségével is.
Vajon az én életemnek is Jézus a középpontja? Tanúságot teszek-e róla?
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz, sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelemből ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem akarok mást tenni, mint a te akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
Néri Szent Fülöp
|
| Csak ma olvastam a tegnapi evangéliumot,de ma is szívesen olvastam.Puszi Marika |
| Jézus háromszor kérdezi meg Pétert, szereti-e őt. Ugyanúgy háromszor, ahogyan a szenvedés és árulás éjszakáján, nagycsütörtökön, háromszor tagadta meg Péter az Urat. Amikor elszomorodik Péter, alighanem erre a háromszori tagadására gondol. Hiszen nem volt az olyan rég... Ezután Krisztus rábízza az egyház vezetését, egyszersmind megmondja, milyen módon fog Péter meghalni. Nagy kitüntetést kap Péter, de nagy árat is fizet érte, legalábbis emberi mértékkel mérve. Csakhogy ez a Péter már nem az, aki nemrég még azt is letagadta, hogy ismeri a Mestert. Pedig ott és akkor (nagycsütörtökön) az ő számára még nem volt nagy a tét, nagy valószínűséggel fenyítéssel megúszta volna a dolgot, hiszen amint azt Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, még később is csupán ostorozással, bebörtönzéssel fenyegették a tanítványokat. De nem olyan sok idővel utóbb már halállal lakoltak Jézus hívei. És Péter akkor sem hátrál már meg. Ahogyan évszázadokkal, évezredekkel később is sokan adták és ma is adják életüket a Krisztus nevéért. Péter követte az ő Urát, előbb a halálba, majd -Isten kegyelméből- a dicsőségbe is. Előttünk az út! És nekünk aligha kell mártírhalált halnunk... |
Amikor (feltámadása után egy alkalommal) Jézus megjelent tanítványainak és velük étkezett, megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután még hozzátette: "Kövess engem!"
Jn 21,15-19
Elmélkedés:
Jézus kérdésére Péter apostol háromszor vallja meg szeretetét az Úr iránt, aki őrá bízza Egyháza vezetését. E jézusi cselekedetre és megbízásra hivatkozva állíthatjuk, hogy Péter apostol utódai, a római pápák minden korban szintén Jézus megbízásából, az ő helyetteseként, követeként, az ő nevében kormányozzák az Egyház közösségét. De ugyanez elmondható a püspökökről az egyházmegye és a papokról a plébánia szintjén. Krisztustól kapott lelkipásztori hatalmukat a rájuk bízott közösség építésére kell gyakorolniuk, mégpedig úgy, hogy ne csak tekintélyükkel, hanem jó példájukkal is élen járjanak. Az evangéliumi részből az is következik, hogy az egyházi személyeknek szeretniük kell azt a Jézust, aki őket meghívta a szolgálati papságra, és szeretettel kell fordulniuk a hívek felé, akiknek vezetését Jézus bízta rájuk. Ezt a gondoskodó, segítő és jó tanácsot adó szeretetet a hívek minden bizonnyal engedelmességgel fogják meghálálni és követni fogják vezetőiket az életszentségre való törekvésben.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Köszöntelek, ó kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. Köszöntelek, örömünk eszköze, aki által kárhoztató ítéletünk már visszavonatott és áldó ítéletté változott.
Köszöntelek, Isten dicsőségének temploma, az egek királyának szent háza. Te vagy Isten kiengesztelődése az emberekkel.
Köszöntelek, ó örömünknek Anyja. Te valóban áldott vagy, mert az asszonyok között egyedül te voltál méltó arra, hogy Teremtőd anyja légy. Boldognak mondanak téged minden nemzetek. Ó Mária, ha beléd vetem bizalmamat, üdvözülni fogok. Ha oltalmad alatt leszek, nincs mitől félnem, mert aki téged tisztel, annak birtokában vannak az üdvösség fegyverei, melyeket Isten csak azoknak ad meg, akiket üdvözíteni akar.
Jeruzsálemi Szent András
|
| Szia !
Köszönöm a mai sorokat, ismét megtalált a béke érzése itt nálad. Nagyon köszönöm a levelet is amit küldtél. Jól esett, hogy gondoltál rám. Puszi Adri:)) |
| "Óvd meg őket a gonosztól!" - mondja Mesterünk az Atyához intézett imájában. Vagyis ha Isten iránti vágyunk és törekvésünk őszinte, bízhatunk abban, hogy bár kísértések, bűnök, botlások között, de megmaradunk a fölfelé vezető úton. Csatát nyerhet velünk szemben a Gonosz, de háborút nem. |
| Köszönöm szépen Emikém a mai feltöltődést.Puszi Marika |
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
Jn 17,11b-19
Elmélkedés:
Jézus főpapi imájának második részét olvastuk az evangéliumban, amelyben az apostolokért imádkozik. Az Úr szeretetének egyik legmeghatóbb jele, hogy az utolsó vacsorán, tudva, hogy elérkezett számára a szenvedés kezdete, nem magára gondol, nem a rá váró nehézségeken töpreng, hanem apostolaiért és tanítványaiért könyörög az Atyához.
Jézus nyilvános működésének idején apostolokat választott maga mellé, akik az ő küldetésének befejezése után folytatni fogják az evangélium terjesztését. Az apostolok tanítása, nevelése és felkészítése e missziós küldetésre sikeres volt. Hittel elfogadták Mesterük tanítását, és hitték, hogy az Atya küldte őt erre a világra. Jézus távozása után ők továbbra is ebben a világban maradnak, s itt kell a rájuk bízott küldetést teljesíteniük. Hitük most nagy próbatétel előtt áll. Jézus azt kéri az Atyától, hogy apostolai mindig megmaradjanak az ő nevében, azaz a vele való közösségben, és hogy az üldözések ellenére is hűségesen kitartsanak az igazságban.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Ó Úrnő, Isten egyedül téged adott nekem vigasztalásul:
Szikkadt szárazságomra égi harmat;
kiszáradt szívemet öntöző isteni patak;
sötét lelkemnek fénylő lámpás;
bolyongásomban útmutató;
gyöngeségemben erő;
ruhátlanságom betakarója;
koldusszegénységem gazdagsága;
idült sebeim gyógyszere;
könnyeim fölszárítója;
sóhajaim csitítója;
bajaimban segítőm;
bánatomban vigasztalóm;
rabságomban szabadítóm,
üdvösségem reménye:
hallgasd meg könyörgésemet!
Könyörülj rajtam! Az emberszerető Isten Anyjaként tekints reám, hajtsd
füledet kéréseimhez, és teljesítsd lelkem forró vágyait. Ámen.
Szent Germanosz
|
| Ezúttal nem tanítványaihoz szól Krisztus, hanem az Atyához. Az ima mégis tanítványainak szól, és rajtuk keresztül valamennyiünknek. Kinyilatkoztatja önmagát, aki egylényegű az Atyával, egyúttal könyörög tanítványaiért, s így közvetve értünk is. Hódolattal fogadjuk tehát ezt a főpapi imát, s igyekezzünk méltók lenni a Tanításhoz! |
Szia Emikém!
Nagyon köszönöm!.
Puszi Adri:)) |
| Emikém! Azt hiszem sokunknak kell küldöttnek lenni és sokunknak kell könyörögni az országért, a világért,hogy egy kicsit emberségesebb legyen.Ez egy fontos küldetés a hívő embereknek szerintem.Puszi Marika |
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: "Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek."
Jn 17,1-11a
Elmélkedés:
Jézus utolsó vacsorán mondott főpapi imáját olvassuk az előttünk álló három nap evangéliumában, amelyben először saját küldetéséről, mint az Atya megdicsőítéséről van szó, ezután pedig az apostolokért, majd a hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és bevezeti azt az áldozatot, amelyet az emberek megváltásáért Jézus nagypénteken mutatott be a kereszten. Az Atyának szóló imádság ez, ahogyan a keresztáldozat is az Atyának szól. Jézus úgy tekint a rá váró szenvedésre és halálra, amely küldetésének része és beteljesedése, mint az Atya akaratára. Az Atya iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes lélekkel fogadja el a rá váró halált, amely egyúttal Isten dicsőségének megnyilvánulása is lesz. Földi küldetésének teljesítéséből már csak egyetlen dolog hiányzik: hogy egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy készen áll ennek megtételére.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Légy áldott, ó, kegyelemmel teljes Szűz!
Fogadj el minket, amilyenek vagyunk, itt melletted.
Fogadj el minket! Tekints a szívünkbe!
Fogadd el gondjainkat és reményeinket!
Segíts nekünk Te, kegyelemmel teljes, hogy kitartsunk a kegyelemben, és ha szükséges lenne, visszatérjünk az élő Isten kegyelmébe, ami az ember legnagyobb és természetfeletti jósága.
II. János Pál pápa
|
| Jézus küldetése Izrael elveszett juhainak szólt, de a tanítványokat már szétküldi a világba, hogy tegyenek minden népet hívővé. E küldetés nemcsak az ő korának híveihez szólt, hanem ma is, itt és most, nekünk is szól. Egy olyan világban, ahol a nagyvárosok és egész országok ismét missziós területekké váltak a hitetlenség butasága és önzése miatt, nem kerülhető meg a mi személyes felelősségünk sem. |
| Egyrészt van egy korty keserűség ebben, hiszen Jézus pontosan tudja, hogy mihelyt beköszönt a szorongattatás órája, a most lelkes tanítványok rémülten menekülnek, hitükben megrendülnek. Utalt erre Péternek is, mondván, hogy amikor megtérsz, te fogod megerősíteni a többieket. Hiszen Péter is háromszor tagadta meg a Mestert... De az Úr azt is tudja, hogy minden fájdalom, szenvedés ellenére nem marad teljesen magára, hiszen az Atya vele marad. S hogy mekkora lehetett a szenvedése, majd abból látjuk, hogy a kereszten felkiált: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Mint ember, a legmesszebb jutott a szenvedés, a magány poklában. De mert feltámadott, nincs okunk félni a szenvedéstől, mert a dicsőségbe bizony a kereszten át visz az út, ezt nem lehet megspórolni. És most, hogy tudja, mi vár rá, még mindig a tanítványokat biztatja, "bízzatok, én legyőztem a világot!" Nem önmagával van elfoglalva, holott a kínszenvedés már ott áll a küszöbön. És még most is, ebben a pillanatban is másokra gondol. Vegyünk példát róla! |
Szia Emikém!
Addig kísérleteztem,míg sikerült.Úgy hívnak,hogy "bessy".Nagyon szép a mai példabeszéd.Jó lenne,ha sokan megszívlelnék.Puszi Marika /sutyi18/ |
Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön az óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
Jn 16,29-33
Elmélkedés:
Jézus beszédének végighallgatását követően az apostolok lelkesen azt válaszolják, hogy megértették Mesterük szavait és elhiszik, hogy az Atya küldte őt. Egészen magabiztosnak tűnik ez a felelet és hitvallás a részükről. Jézus azonban azonnal figyelmezteti őket, hogy hamarosan elérkezik hitük próbatételének ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős hitüket, néhány óra múlva zavarodottan, félelemmel a szívükben fognak elmenekülni a katonák elől. Akik most azt állítják, hogy megértették Jézus szavait, még ezen az estén értetlenül fogják szemlélni Jézus szenvedésének kezdetét és elfogását. Akik most együtt vannak az Úrral, másnap, nagypénteken már elmenekülnek és nincsenek ott a keresztúton. A Jézussal történt szomorú események ugyanis bizonytalanságot ébresztenek bennük, megrendül hitük, s elszáll lelkesedésük. Csak a feltámadás és a Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük. És a feltámadás után a pillanatnyi lelkesedés helyett inkább az elkötelezettség jellemzi őket, s bátran hirdetik az evangéliumot. Legyen bennünk lelkesedés Krisztus ügye iránt, de ne hiányozzon belőlünk az elkötelezettség se!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária, ki szuz lévén templommá lettél, és választottja a szentséges mennyei Atyának; ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel. Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája;
Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
Üdvözlégy te, az ő palástja;
Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja,
legyetek üdvözölve ti, szent erények mind, kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából a hívek lelkébe ereszkedtek, hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké formáljátok át.
Assisi Szent Ferenc
|
Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük: "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból." Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53
Elmélkedés:
Néhány napig az űrben vagy örökké a mennyben?
A katolikus hagyomány szerint a húsvétvasárnap utáni negyvenedik napon ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. A 40. nap az elmúlt csütörtökön volt, de több országban, köztük Magyarországon is, a következő vasárnapon, vagyis ma tartjuk a mennybemenetel ünnepét. Az ünnep szoros kapcsolatban áll a húsvéttal: Krisztus, aki húsvétkor feltámadt a halálból, majd negyven napon át megjelent az apostoloknak és a tanítványoknak, ezen a napon elhagyja a földet, és visszatér az Atyához a mennyországba. Az esemény olyannyira fontos hitigazság, hogy a hitvallásba is bekerült. A Jézusról szóló részben ezt imádkozzuk: "harmadnapra feltámadt az írások szerint, felment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján". Ez utóbbi kifejezést az jelenti, hogy a mennybe dicsőségesen visszatérő Jézus elfoglalta helyét az Atya mellett. Az ünnep kapcsán próbáljunk ma arról gondolkozni, hogy mi a menny, mi a mennyország és mit jelent a mennybemenetel?
Néhány héttel ezelőtt nagy szenzációnak számított, hogy egy magyar származású amerikai milliárdos, Charles Simonyi (Simonyi Károly) a világűrben járt. Farkas Bertalan után ő a második magyar ember, aki űrhajósként feljuthatott a bolygók közé. Simonyi Károly nem hivatásos űrhajós, csak egy igen gazdag ember, aki rengeteg pénzt fizetett azért, hogy űrturistaként felmehessen az űrbe. Néhány napig volt csupán odafennt, aztán visszatért a földre. Mi szegényebbek vagyunk, talán csak a Balatonra tudunk elmenni nyaralni vagy a tehetősebbek talán eljutnak a tengerpartra, és bizonyára soha nem lesz annyi pénzünk, hogy a világűrbe menjünk kirándulni. Ennek ellenére mégsem kell irigyelnünk az űrturistát, hiszen ennél sokkal nagyobb álmaink is vannak, mégpedig elérhető álmok. Mi nem a világűrbe, hanem a mennyországba szeretnénk eljutni, s nem csupán egy hétig szeretnénk ott lenni, hanem örökké. Ha választanom kellene, hogy néhány napig az űrben vagy örökké a mennyben lehessek, mindenképpen a mennyországot választom. Igen, a földi élet után szeretnénk eljutni a mennybe, Jézus örök országába, az Atya mellé! Ez minden keresztény ember vágya, ez a mi nagy vágyunk!
A gyerekek - és sokszor még a felnőttek is - úgy képzelik, hogy a menny valahol odafönn, nagyon messze, a csillagokon túl létezik. Ez egy téves elképzelés, mert a menny igazából nem egy hely, ami a világűr nagyon távoli részén található, s amelyet hatalmas távcsövekkel megnézhetünk a földről. A mennyország valójában egy állapot, egy létmód, amelyet Isten ajándékoz az embereknek. A halálunk és a feltámadásunk után eljuthatunk a mennyország örökké tartó boldogságába, az örök üdvösségre, ahol együtt lehetünk az Atyával és Jézussal. Az a tény, hogy Jézus feltámadt és felment a mennybe azt jelenti, hogy ez számunkra is lehetséges. A mi testünk és lelkünk is feltámad az örök életre, és mi is eljuthatunk a mennybe.
Mindezek után érdemes megnéznünk, hogy mit találunk a szentírásban Jézus mennybemeneteléről. Máté és János evangéliuma nem számol be az eseményről, Márk pedig egészen röviden csak a következőket írja: "Az Úr Jézus fölment a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján" (Mk 16,19). Szent Lukács a mennybemenetellel fejezi be evangéliumát, másik írását, az Apostolok Cselekedeteit pedig ezzel kezdi. Az evangélium lezárásaként ezt írja: "Jézus kezét fölemelve megáldotta az apostolokat. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe" (Lk 24,50-51) - ahogyan ezt a mai szentmise evangéliumában olvastuk. Az Apostolok Cselekedeitben pedig ezt hallottuk az olvasmányban: miután Jézus elmondta beszédét az apostoloknak, "a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták" (ApCsel 1,9).
Az idézett szövegekből első pillantásra nagyon keveset tudunk meg a mennybemenetelről, mondhatnánk azt is, hogy az a bizonyos felhő szinte mindent eltakart az apostolok szeme elől és mielőlünk is. De ha odahaza kézbe vesszük bibliánkat és figyelmesen újra elolvassuk a szövegeket, a következő fontos igazságokat találjuk:
1. A húsvéti feltámadást követően Jézus több alkalommal megjelenik az apostoloknak és a tanítványoknak, akik ezen találkozások alkalmával meggyőződhetnek arról, hogy az Úr valóban él.
2. Az utolsó találkozás alkalmával Jézus megbízást ad a tanítványoknak az evangélium hirdetésére az egész világon. 3. Küldetésük teljesítésében az Úr által megígért és pünkösdkor eljövő Szentlélek fogja megerősíteni őket, hogy tanúságtételük a Feltámadottról, valamint missziós-evangelizációs küldetésük eredményes legyen. 4. Jézus visszatér a mennybe, az Atyához, aki a földre küldte. Eltávozása ellenére mégis titokzatos módon övéivel marad, tehát távozása nem jelenti azt, hogy magára hagyja az emberiséget. Egyházában és a szentségekben továbbra is jelen van közöttünk. 5. Jézus a végső időkben vissza fog térni a világba. A mennybemenetel hegyén a fehér ruhába öltözött angyalok ezt mondják az apostoloknak ezzel a második eljövetellel kapcsolatban: "Miért álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment" (ApCsel 1,11). 6. Az apostolok, akik húsvétkor a feltámadás tanúi voltak, most a mennybemenetel tanúi. Krisztus hűséges tanítványai eljuthatnak a mennybe. Befejezésül azt kérdezzük magunktól, hogy hová szeretnénk eljutni? A világűrbe vagy mennybe? Mi ér többet: pár napos kirándulás az űrben vagy az örök élet a mennyországban? Az űrbe csak nagyon kevesek jutnak fel, s ők is visszatérnek. A mennyország viszont mindannyiunk számára nyitva áll! Törekedjünk arra, hogy eljussunk Jézushoz és az Atyához a mennybe, az örök üdvösségre!
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Én Istenem, legyen meg bennem szent akaratod olyan tökéletesen, akár fönn
a mennyben! Távol álljon tőlem, hogy mást kívánjak, mint amit te kívánsz! A te akaratod az én akaratom, azt kell akarnom, amit te akarsz, s mivel utolsó szolgád vagyok, tiszta szívből akarom is mindazt, amit te, Uram! Akarod, hogy beteg legyek? Én is. Akarod, hogy szegényen, ismeretlenül éljek? Én is. Akarod, hogy vigasztalás nélkül szűkölködjem? Én is. Hogy fájdalmak gyötörjenek? Én is. Hogy sok baj zaklasson? Én is. Be akarsz fogadni a mennybe? Nincs ennél forróbb vágyam! Loyolai Szent Ignác |
| "Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról." - Nem azért szólt Krisztus hasonlatokban az Atyáról, mintha azt akarta volna, hogy nehezen értsük meg, hanem mert nehezen tudnánk befogadni a teljes igazságot, amint erre nemrég utalt. ("Nem vagytok elég erősek hozzá...") Megerősíti Új Szövetségünket Istennel: "Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek". Újra és újra szól a szeretetről, aminek nemcsak az Úrhoz kell kötnie minket, hanem embertársainkhoz is. Hiszen az szereti Istent, aki megtartja parancsait. Az ilyen ember Isten barátja. |
[248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
