biztos ami biztos :-)
 Pikikee
Valamikor a Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni
a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:
" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell
mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel.
Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem
átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak
ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan
ötévesforma lehetett,egy babát szorítva a mellkasához.
Csak a haját símogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz:
- "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem
ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte:
- " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském."
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy
szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
babát?
- "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most
Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú
sajnálkozva válaszolt.
- "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz
adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy."
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni
Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből.
Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen
nevetett.
Aztán azt mondta nekem:
- "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így
soha nem fog engem elfelejteni."
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia
engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen .
Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt
és megkérdeztem a fiút:
- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd
elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta:
- "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rám nézett és hozzátette:
- "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen,
legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná
adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál
fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De mégis adott nekem
eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát."
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak.
Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy
elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből - Aztán eszembe jutott
egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg
embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány
volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van.
A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók
fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni
a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja?
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem
egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt .
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér
rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a
látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.
Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a
fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve.
Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre
megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még
a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember
elvette tőle. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
