Halottak napja: visszapillantó tükör,
vizsgája szemnek, emberségnek,
akiket te mutatsz,
azok már nem előznek.
Sebességük fűszálak élein,
porszemeken cikázik,
arcuk
csontok roncsaiban ázik.
Mértanuk pontjai között
a közúti szabályok
érvénytelenek,
életünkre igazolások.
Meghívás nélkül jelen vannak
kanyarokban, mozdulatokban,
tekintetük, mint jelzőlámpa
bennünk villan.
Tükörbe nézünk, megalázkodunk,
mindnyájan fehér bárányok vagyunk,
virágot hintünk az útra,
fejünkre hamut,
miközben őket ünnepeljük,
azaz magunkat ünnepeljük,
hisz nincsen visszaút.
Drága Emikém!
Régen jártam Nálad, de nem felejtettem el a Barátaim, csak néha az élet más irányba visz. Remélem most már többször tudok gyönyörködni a szépséges oldalaidban.
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... Valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj." (Henry Scott)
"- A csillagok nem a jövőt mutatják, hanem történeteket mesélnek. (...)
- Á, az csak egy rakás fényes kis pont!
- Tudod, van, ami többet rejt annál, mint amit mutat."
Sok szeretettel gondolok Rád és puszillak: Manócska
2009.10.06. 19:08
Mariann - Aranyszív
Drága Emikém!
Szerintem a gportálos oldalaid közül ez a legszebb, tehát:
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
