Joshua Bell hegedűjátéka
Azt mondják, igaz történet! (Mindenesetre tanulhatunk belőle!)
Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i
Metróállomáson, és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen
negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember
fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a
csúcsforgalomban.
Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított,
és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a
hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba
anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz
támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára
nézett, és továbbsietett.
Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen
fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka
továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más
gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.
A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni.
Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32
gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás,
senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze,
Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió
dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás
előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek
átlagosan $100-ba kerültek.
Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését
szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták,
hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon
felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e
a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk
arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a
zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más
mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap, mint nap?
Drága Emikém!
Tudom, hogy bármilyen fárasztó volt a hétvége, a szíved/lelked örült, hiszen együtt volt a Családod! Az ünnepelteknek gratulálok, sok boldogságot, Neked nyugodt, szép, derüs hetet kívánok! Szeretettel gondolok Rád, millió puszi: Gerti |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Lya
puszika. még jövök hozzád.
Lya
