[2345-2326] [2325-2306] [2305-2286] [2285-2266] [2265-2246] [2245-2226] [2225-2206] [2205-2186] [2185-2166] [2165-2146] [2145-2126] [2125-2106] [2105-2086] [2085-2066] [2065-2046] [2045-2026] [2025-2006] [2005-1986] [1985-1966] [1965-1946] [1945-1926] [1925-1906] [1905-1886] [1885-1866] [1865-1846] [1845-1826] [1825-1806] [1805-1786] [1785-1766] [1765-1746] [1745-1726] [1725-1706] [1705-1686] [1685-1666] [1665-1646] [1645-1626] [1625-1606] [1605-1586] [1585-1566] [1565-1546] [1545-1526] [1525-1506] [1505-1486] [1485-1466] [1465-1446] [1445-1426] [1425-1406] [1405-1386] [Korábbi] [Archívum]
Szép hétvégét kivánok pusz i tunoma |
Drága Emike!
Sajnos hosszabb ideig beteg voltam, de már jobban vagyok. - Hálás köszönetem Neked betegségem ideje alatt kapott üzenetekért és látogatásokért. Nagy ívben kerüld el az INFLUENZÁT ! - Kellemes hétvégét és jó pihenést kívánok. Ölel: Der Alte.
|
Drága Emikém!
Kivánok Neken nagyon szép hetet és békés pihentető hétvégét
Sok sok szeretettel
Puszi Irma
Áprily Lajos
A ragyogó madár
Kerested erdőn, bérceken,
fiatalságtól részegen.
Álmodtad és tudtad, hogy él,
különb madár a többinél:
elorzott minden drága színt,
smaragdot, türkizt és rubint,
szikrázóbb, mint a gyurgyalag,
begytollán bíboros szalag,
a kékcsókánál kékje szebb,
a jégmadárnál ékesebb.
Véredben él, álmodban ég,
egyetlenegy gyönyörüség.
S míg mohón űzte két szemed,
futott, futott az életed...
S mikor fejedre hó szitál
s szemed téveszti már a színt
s a fényt nem bírja már
s a szép már nem dédelgeti:
egy suhogó hang meglegyint,
s tapogató kezedre száll
s káprázó tollát kelleti
a ragyogó madár!
|
"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."
(Frank Dutlaw)
Szép estét és kellemes napokat kívánok! Szeretettel gondolok Rád: Manócska
Ui.: csodaszépet alkottál, lenyűgöző! :) |
Drága Emike!
Nem volt több. Csak jött és elszaladt.
De valamit magával hozott a pillanat.
Sötétben jött, lopva és csendben
De örömfényt gyújtott két csillag-szememben.
Hozott magával egy tétova mosolyt
S letette nálam, itt lesz az otthonod.
A jövőt hozta - a múltat kergette
S a jelenben épp a magányt temette.
Fogta a kezedet, kezembe helyezte
Nyíló virágot ültetett szívembe
Pedig nem volt - csak pillanat csupán
S mégis más lett a világ ezután.
Mert szívemben örökre megmarad.
Mert téged egy jó barátot hozott a pillanat.
Szép hetet kívánok szívem minden szeretettével:Péterné-Marika |
Szia!
Én már nagyon unom a telet, virágokat, napot,
kékeget és zöld füvet szeretnék! :-) .
A jövő hétre vidám, és meleg napokat kívánok!
Nagyon tettszik ez a jó kis zöld dizi!!
Puszi Fanta
|
Vannak Angyalok akik
Kétségtelenül közöttünk élnek.
Mosolyukban melegség lappang,
S békére lelnek tőle a szívek.
Szemeik csillagként ragyognak
Vissza rám vagy éppen rád.
És elillan a keserűség, félelem,
S minden mi nyomaszt vagy bánt.
Egyetlen érintésüktől szertefoszlik
A didergető hideg, lelki téli csapadék,
Láthatatlan szárnyak nélkül léteznek,
Szavaikban ott rejlik a vigaszt nyújtó menedék.
Drága Emikém!
Nagyon szép lettél!!!
Csodás hétvégét és még szebb jövő hetet
kívánunk sok szeretettel.
Angyali öleléssel és szívünk szeretetével
puszil:Magdi és Domi.
|
„Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.”
(Kunitzer Szonja)
Drága Emikém!
Köszönöm, hogy elfogadtad a - kitüntető és megtisztelő - barátságot és az imát! Mindkettőre szükségem van. Egy hét alatt csodálatosan megújult az oldalad (az én kék képem nem illik ide, legközelebb figyelek rá!) - Látom, a korábbi bejegyzésemnél nem látszik a szöveg a háttér változása miatt, kérlek, ha lesz időd, esetleg adj neki egy másik színt, de ne csinálj gondot belőle! - Nagyon szép az új "köntös"! - Igazán szeretem a telet, de ez a hó jobb lett volna korábban! Majd meglátjuk, hogy mit hoz "jégtörő" Mátyás!? Drága Emikém! Szeretettel gondolok Rád, nyugodt, szeretetteljes hétvégét kívánok, millió puszi: Gerti
|
Drága Emi!Gyönyörű hétvégét kívánok!Sok puszit küldök!Sziszko
|
Szia!
Szép estét, és vidám, hómentes hétvégét kívánok!
Puszi Fanta. |
Rónay György:
Verebek
Tizennyolc-húsz fokos hideg
volt idefönt a hegyvidéken.
Már azt hittem, ezen a télen
kipusztulnak a verebek.
Napok óta egyet se láttam.
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd
után egy kevés maradék
volt még a tálban,
csak pár falat, de mégis étek:
eltenni kevés, kidobni vétek.
A cica kényes, nem eszi meg.
„No, majd megeszik a verebek!”
Azzal egy kis tálkára véve
kitettük a balkon közepére
a hóba.
Nem történt semmi perceken át.
Aztán megrebbent egy bokorág,
s gyanakodva
kidugta fejét,
és szétnézett egy kis veréb.
Szemügyre vette a terepet –
(de akkor már új s új verebek,
tíz-tizenöt is lehetett,
tolakodtak a háta megett) –
tollát borzolta, mintha fázna,
majd hirtelen
rászállt egyenesen
a balkon alatt a barackfára.
Onnét, kis kémlelés után,
mint csöppnyi gombolyag,
oly puhán huppant le a hóba a balkonon.
A többi veréb az ágakon
leste, mi lesz.
Nem történt semmi. A kis begyes
ugrott egyet-kettőt, utána
lecsapott a tálra,
kikapott belőle egy rizsszemet,
s eszeveszett
iramban visszamenekedett
a fára;
onnét lesett
a balkonunkra. A többi veréb
elébb s elébb
óvakodott, majd egyik a másik
után röppent a barackfáig,
barackfáról balkon peremére,
s onnét orvul, gyanakodva,
félve a tálig,
s egy rizzsel vissza az ágra.
Ellepték már egészen a fát.
És most kezdődött a haditanács!
Micsoda lárma!
Húsz? ötven? száz? – a Rózsadomb
valahány verebe ott zsibong
azon az egy fán, ott csivitol,
s amikor
elérkezik a pillanat,
zúgva megindul a csapat:
surrog-burrog a sok kicsi fürge
szárny, s a szürke
hadsereg elfoglalja a tálat.
Nekilátnak,
nyelik szaporán a rizsszemeket.
S a tálon csak úgy kopog és pereg
a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer
békés kis géppuska kelepel,
s mire a nagy csata véget ér,
a tálka alja olyan fehér,
hogy annál szebb a leghevesebb
mosogatás után se lehet.
A balkonon a hó
tele van millió
pirinyó
szarkalábbal:
a verebek lábnyomával.
Azóta minden ebéd után
nagy veréblakoma van Budán
a balkonunkon: itt zsibong
a Rózsadomb
minden verebe, s zengi veréb-
nyelven, hogy jólesett az ebéd,
s jöhet bátran a többi veréb
vendégségbe, mert van elég,
s lehet
mínusz tíz, húsz, harminc: a telet
majd csak kibírjuk, verebek,
verebek, rigók, emberek,
ha van bennünk egy kis szeretet.
Kati és Macsekok
|
Szia!
Linket szeretnék cserélni. Honlapom: http://www.zsokaoldala.5mp.eu
Várom a visszajelzést.
Szia
Zsóka |
[2345-2326] [2325-2306] [2305-2286] [2285-2266] [2265-2246] [2245-2226] [2225-2206] [2205-2186] [2185-2166] [2165-2146] [2145-2126] [2125-2106] [2105-2086] [2085-2066] [2065-2046] [2045-2026] [2025-2006] [2005-1986] [1985-1966] [1965-1946] [1945-1926] [1925-1906] [1905-1886] [1885-1866] [1865-1846] [1845-1826] [1825-1806] [1805-1786] [1785-1766] [1765-1746] [1745-1726] [1725-1706] [1705-1686] [1685-1666] [1665-1646] [1645-1626] [1625-1606] [1605-1586] [1585-1566] [1565-1546] [1545-1526] [1525-1506] [1505-1486] [1485-1466] [1465-1446] [1445-1426] [1425-1406] [1405-1386] [Korábbi] [Archívum]
|