Remnyik Sndor - Mi mindig bcszunk
Mondom nktek: mi mindig bcszunk.
Az jtl reggel, a nappaltl este,
A sznektl, ha szrke por belepte,
A csndtl, mikor hang zavarta fel,
A hangtl, mikor csendbe halkul el,
Minden sztl, amit kimond a sznk,
Minden mosolytl, mely sugrzott rnk,
Minden sebtl, mely fjt s getett,
Minden kptl, mely belnk mlyedett,
Az lmainktl, mik nem teljesltek,
A lngjainktl, mik lassan kihltek,
A tn tjtl, mit vonatrl lttunk,
A kemny rgtl, min megllt a lbunk.
Mert nincs napkelte kett, ugyanaz,
Mert minden csnd ms, - minden knny, - vigasz,
Elfut a perc, az rk Id vrja,
Lelknk, mint fehr kend, leng utna,
Sokszor knnynk se hull, szvnk se fj.
Hidegen hagy az elhagyott tj, -
Hogy eltemettk: rla nem tudunk.
s mgis mondom nktek:
Valamitl mi mindg bcszunk.
Drga Emikm!
Hlsan ksznm, hogy akkor is ltogattl, amikor nem tudtam jnni, mert fekdtem! Nagyon bzom benne, hogy minden bajbl lassan kigygyulsz! Gondolom, a cicusnak semmi baja nincs, teht nem kell Tged beoltani. Nagyon kellemetlen (engem egyszer a szomszd kis tacsija harapott meg). Persze ez elfordul a "legjobb csaldban " is, attl mg imdjuk ket. Emikm, nagyon vigyzz Magadra, amennyit tudsz pihenj! Szeretettel gondolok Rd, puszillak: Gerti |
AJÁNLOM AZ OLDALT
j bejegyzs
Frissts
