Új bejegyzés Frissítés

2007.10.31. 13:37

Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem.   Jung, Carl Gustav     Nagyon szép hosszú hétvégét kívánok Szeretettel: Tücsi       Emikém! Tettem egy gyenge kisérletet, modulháttér készítésére. Kérlek ha idod engedi nézd meg légyszíves. Kíváncsi vagyok a véleményedre. Köszönöm szépen:-)

2007.10.31. 13:21

Kedves Semilin! Köszönöm szépen a látogatásodat, nagyon örülök, hogy nálam jártál.   Én is kívánok neked csendes, szép, emlékezéssel és gyertyafénnyel teli őszi hosszú hétvégét! Szeretettel ölel, Judit A másik portálod is nagyok szépséges, megnéztem, és oda is járogatok majd gyakran.... :)

2007.10.31. 13:14

Mindenszentek napján s a halottak ünnepén,gyújts egy gyertyát s imádkozz az elhunyt lelkekért... Memento mori! - és én emlékezem! Amíg a gyertyák pisla fényébe nézek s hallgatom csendes percegésüket, elsüllyed a világ, amely körülvesz és átölel az emlékezés. Fénylően kétkedő és ijedten rezzenő lelkem mélyéből lassan bukkannak elő azok, akik már nem lehetnek velem, s akik ott vannak ahová nekem is készülnöm kell. Magukkal hozzák hangjukat, mozdulataikat, elfelejtett és soha el nem felejthető énjüket, mosolyukat és szeretetüket, amelyeket most, ezekben az órákban súlyosnak és felfokozottnak érzek. Halottak Napja van! Az Ő napjuk! A temetők pompáznak a virágözöntől, az élet lelassul, mintha sejtelmesebbé válna minden. Szférai hangokat hallani a sírok szegletében, pedig csak a játszi szél jött percnyi látogatóba. A fejfák és sírkövek köré aureolát von a bágyadtan őszies napfény. Hangok, illatok, fények és fénytelenség özöne tölti el a lelkeket és emlékezünk. Mert memento mori! Emlékezz és készülj a halálra! De mi csak emlékezünk! Drága Semilin! Gondolatban veled vagyok és együtt gyújtjuk meg a gyertyát elhunyt szeretteinkért... Szeretettel ölel, Judit

2007.10.31. 11:05

A gyertyák Mindenkiért égnek.       Dsida Jenő: Temetőben Köröttem csend - és temető. Csak néha suttog valami, csak néha lehet hallani: ez ő, ez ő, ez ő! - Azután minden újra csendes, és álmodik a temető. Én hajtott fővel ballagok, s a néma árnyak szembe jönnek, s a sírkeresztek rámköszönnek, és mind az igazi Nagyok - Én, a halottak ismerőse, révedő szemmel ballagok. Utánam huhog a Jövő, a Múlt, Jelen, a sok kereszt, s az árnyak kara zúgni kezd: ez ő, ez ő, ez ő! - Azután minden újra csendes, és álmodik a temető.

2007.10.31. 08:20

Szia! Jó pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Puszi Fanta. Ja és most már egy kivételével az öszes oldalam elköltözött a G-Portálról. Gyere nézd meg. Köszi.

2007.10.31. 06:20

Kedves Semilin! Ne haragudj,hogy mostanába kevesebbet jöttem,de nagyon összejöttek a dolgaim....A gépem már otthon van,telepítgetem fel a programokat és kesergek azon amit elvesztettem. Azt tudnod kell,ha nem is jövök,akkor is gondolok Rád ..... Szeretettel:Napsi

2007.10.30. 22:47

Szeretet Amikor az ember tiszta szívből szeret, Próbálja tettekkel bizonyítani a szeretet! Pedig ahhoz, hogy éreztesd, milyen fontos Ő neked, Elég csak annyit mondanod: "Te soha nem halsz meg! Nem halsz meg bár lehet, hogy számunkra itt fájón elalszol, De a lelked tovább él, s majd a mennyben találkozunk!" Az ember az idő világából, az időtlenbe megy át!! Ahol nincs se könny, se fájdalom, csak örök boldogság!! S ha majd számunkra is eljön, az utolsó óra, Bízunk, hogy a lelkünk, nem ítéltetik pusztulásra!! Hanem az Isten országába jutva, A szeretett lelkekkel, találkozhatunk újra! Szeretettel Rosanna

2007.10.30. 19:42

Gyújts te is egy gyertyát! Ady Endre: Halottak napján (részlet) Halottja van mindannyiunknak, Hisz' percről percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! — Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Ölel: Der Alte

2007.10.30. 11:55

Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért. Luna     Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj. Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!     http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php

2007.10.30. 07:01

Bocsánatot kérek, de csak ma reggel olvastam az üzeneted. Tudom mit élhetsz át hisz kicsi lányom halálának az évfordulojó okt 11. én volt. Édesapámé meg oktober 15.-én volt:-(((   Nyugodjék békében!  Kedves "Ismeretlen"! Fogadd szívbéli együttérzésemet! Vígasztaljon a tudat, hogy Ők már jó helyen vannak és őrökre boldogok!

2007.10.30. 05:17

"Az embernek ének örzi az időt, az tartja számon minden eleinket. Hallass meg egy semmicske éneket, s szíve járását hallod az időnek." Szép jó reggelt,napot:):) Kati és Macsekok

2007.10.29. 22:08

Szia kedves semilin! osztozom veled érzéseidben, most talán mindannyiunknak jobban fáj egy kicsit azokra gondolni aki már elmentek tőlünk. Szeretettel ölellek: Kalypszo

2007.10.29. 21:49

Drága Emikém! Nagyon együttérzek Veled Rosanna

2007.10.29. 19:26

Drága Emikém! Gondolatban ott vagyok Veled! Puszillak: Gyöngy-Évi

2007.10.29. 18:15

Drága Semilin! Gondolatban és lélekben veled vagyok, ezen a szomorú napon, és meggyújtunk a kislányommal egy gyertyát Édesapád emlékére. Talán, ha barátok állnak az ember mellett a fájdalmas percekben és napokon, mindent sokkal könnyebb elviselni. Nekem Édesanyám öt éve hunyt el, és hiánya hatalmas űr, amit már soha semmi sem fog pótolni.... Vigasztaljon téged Kárpáti Csaba szép verse... Valaki hiányzik... Valaki hiányzik! A fergeteges ringó keringőből, tova tűnő idő vitte lépteit, élet koptatta őt, s éveit. Hiányzik ő, s minden mi ő volt, hiányzik biztató mosolya, hiányzik simogató keze, hiányzik édes, lágy szava, hiányzik a mélyről feltörő tűz, hiányzik az otthon melege, hiányzik a vigyázó szempár, hiányzik a léte - élete! A keringő nem ring, nem kering, ellopta az idő a zenét,álmomban hallom lépteit, látom tündöklő szép szemét.   Szeretettel: Judit

2007.10.29. 14:22

Kedves Emili! Hoztam egy kis sütit, Bólyai túrós. Kellemes hetet kívánok: Gyöngyi

2007.10.28. 23:50

Drága Emikém! Remélem Te már alszol. Álmodj szépeket és holnap ébredj egy szép napra. Szeretettel ölellek Rosanna

2007.10.28. 22:40

Szia Drága.Kívánok szép álmokat,kellemes hetet.puszi.Luna

2007.10.28. 20:35

Kedves Semilin! Köszönöm szépen a látogatásodat, és a kedves soraidat. A bannerodat már betettem a bannerok és buttonok közé, és köszönöm, hogy én is helyet kaphattam meseszép portálodon. Igen, én is úgy érzem - rokonlelkek vagyunk, szeretjük a szép képeket, verseket, és mindketten hiszünk a mi Urunkban és az Ő egyszülött fiában, Krisztusban. Köszönöm a felajánlott barátságodat, tiszta szívből örülök, hogy a virtuális világ összehozott bennünket! Szép estét kívánok neked! Szeretettel ölel, Judit

2007.10.28. 18:03

Kedves Semilin! Gratulálok a csodálatos és gyönyörűséges honlapodhoz. Minden nagyon szép nálad, és a szívem megtelik itt békével és szeretettel! Nagyon sok szeretettel várlak az én honlapomon is, www.juditlapja.gportal.hu gyere, kérlek látogass meg! Megtisztelő lenne számomra, ha bannert is cserélhetnénk! Várom kedves válaszodat! Áldott, szép estét kívánok neked! Üdvözlettel és szeretettel, Judit "Hadd legyen az emberek közötti ittéléted a szeret ajándéka!"

[Későbbi] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1] [Archívum]