[Friss hozzászólások] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
Drága Emikém! Jó éjszakát, szép álmokat kívánok Nektek Rosanna
Sorsunk Van az életben egy-egy pillanat, Erősnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.
Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött - sok keserü álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Ez a mi sorsunk, mindörökre ez, Szivünk a vágyak tengerén evez, Hajónkat szélvész, vihar összetépi, De egy zord erő küzdelemre készti. Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva, Nincs egy reményünk, mely valóra válna, Míg sírba visz az önvád néma átka. |
|
Ady Endre |
|
|
| |
Ősz van
Beérett a termés Gyönyörű ősz van! Fénylik az október délután. Beérett a termés, nincs már gyümölcs a fán.
Ökörnyálból ezüst fonódik, zizegnek a sárga levelek. Gyönyörű ősz van! Minden csendes, megelégedett.
A fák, a föld, a virágok megadták, amit csak lehetett, de mi megadjuk-e egymásnak? Erre feleljünk, emberek! Petrőcz Mária
Baráti szeretettel :Der Alte. |
Holdat talált az éj Tükre a tó, oly mély A völgyben megnyúlnak az árnyak A szél bont magának szárnyat Táncolj szél, táncolj Libegjen rajtad a fátyol
Karját nyújtja felém a szél Elém áll a Göncölszekér Utazni visz majd felfelé Magasra a Csillagok felé Felveszem ezüstös ruhám Mit a Hold fénye hint reám Felöltök mindent ami Ék A Nap-nak bíbor köntösét
Látom majd a Föld hogy forog A világűrben mily honos Magammal viszek egy darab követ Mely a földről emlék lehet A kő a földhöz hozzá tartozik Nem kell vele megdobni valakit
Az utazás remek lehet Ha a szívem majd nem remeg Jaj! jön a nagy tragédia Nem utazhatok sehova Mégis a Földön maradok Mert csak parányi porszem vagyok
Jó éjszakát ,szép álmokat:):)
Smile Island |
Szia Emi!
Én se tudok más mondani együtt érzek veled.Átéltem már én is eszt.Minnél jobban féltjük gyermekeinket ők annál inkább elutasitanak.De belülről szeretnek.
Kati és Macsekok |
Egyre lejjebb merülsz a sötétségben Probálsz megkapaszkodni valamiben Hiábavaló minden próbálkozás Nem marad más csak a várakozas
Félsz, hisz nem tudod mi jön Fekete homály vesz körül Egy arnyékkéz kemény szorítását érzed A hideg érintéstől megfagy a véred
A saját lelked mélyén lépkedsz Hollók sírbeli hangjára ébredsz Mérhetetlen fájdalom tombol lelkedben Bárcsak valaki más volna a helyedben
----------------------------------------------------------
Békés napot.
Kati és Macsekok |
Drága Emike!! Köszönöm Neked, hogy olvashattam ezt a nagyon szép verset. Nagyon is átéreztem a fájdalmadat, az anyai sziv mindig félt, óv, aggódik, amit a gyermekeink /sajnos/ nem mindig vesznek jónéven. De hidd el nekem, hogy az indulatok elcsendesednek a lányod is ráfog jönni arra hogy csak szeretnéd megóvni a problémáktól és minden mondatodat, cselekedetedet, a szeretet vezérli.
Szeretettel ölel:Irma
|
Nem tudom enyhíteni , fájó szívedet
De veled érzek Emilia.
Amit ma megírtál,én is, kiáltanám!!
Velem is ez történik,nem hallgat rám.
Segítenék neki,de nem az ész, hanem a szív az úr.
Nekünk,a legfájóbb ,hogy szenvedni lássuk,gyermekünk.
Konokok,és nem hallgatnak ránk.
Segítenénk szembenézni a félelmeikkel.
Mint egy domb,amit nem tudunk megmászni.
Mondanánk nekik ,,nem vagy egyedül .
Itt vagyunk neked,..segíteni akarunk.
Luna.
Az előző Kedves hozzászoló Icához,Egyetértek abban,hogy mesziről szeretni,
nem beleszólni életükbe,De, amikor elfordul tőled valakiért,ez fájó egy anyának.
Mert félted óvód, lehet pontosan azért,mert annak oka van.
Nem hallgat rád,de befogja látni,s lehet késő lesz már.
.
|
Drága Semilin! Nagyon köszönöm, hogy felhívtad figyelmemet a csodálatos versre amit írtál. - Kétszer is elolvastan, soraidból árad a féltő, aggódó édesanyai szeretet. Bevallom őszintén engem nagyon megérintett, mivel régi emlékeket ébresztett fel bennem.- De igazat adok Ica (ha szólíthatom így) által írt sorok második bekezdésével. Tudod ez az időszak egy szülőnek, de hidd el a gyereknek is igen nagy trauma. - A versel én helyedben pályáznék, mert nagyon szép. Őszinte szivvel gratulálok Neked és puszillak: Der Alte. |
Szia! Nagyon szép amit írtál!!!!!!! Puszi Fanta.
|
Kedves Semilin!
Ez lenne az első teljes versed? Nagyon jó. Árad belőle a féltő szeretet, az anyai féltés, a gondoskodásra való vágy. Nagyon szép, megható lett. Jók a rímeid is. Profi munka.
Egy szintén hasonló korú lányanyuként viszont tapasztalatból tudom, hogy rühellik, ha gondoskodni akarunk róluk, ha csak egy picit is beleszólunk az életükbe. Én 16 éves körában elengedtem a kezét és mondám: járj! Ha elbizonytalanodsz itt leszek mögötted, segítek felkelni, de egyedül kell megtapasztalnod az életet. Nincs azóta közöttünk kamaszkori surlódás. Boldogan nézem, hogyan állja meg a helyét a tappancsain.
Tehát szeresd, de messzebbről!
Puszillak
Ica
|
Drága Emi!
Gyönyörűen megírtad,fájdalomtól megtört szived bánatát. Ilyenek vagyunk Mi..Anyák. Segíteni szeretnénk, Hisz Mi látjuk a hibát, Melyet szeretnénk lenyesni.. ..ha gyermekeink hagynák. Konok,makacs önfejű tud olykor lenni, De hidd el..hamarabb rájön, Mint gondolnád,hogy Te voltál,vagy és leszel Számára mindig, A szerető és segítő Édesanya,aki csak jót akar. Örülök hogy "kiírtad" magadból ami nagyon bánt. Tudod...Én ilyenkor szoktam azt mondani... Nagyon jó Anyának lenni..de.. ..olykor oly nehéz és szivet szaggató.
Drága...bármikor számíthatsz Ránk a Barátaidra..ha lelki támaszra van szükséged. Kitartás,Veled vagyunk. Egy hatalmas szeretetölelést hoztam Neked.
Köszönöm hogy megosztottad bánatod velem. Millió puszi, Icus (Kéklaguna)
|
Emikém!
Nem nagyon tudok megszólalni. Átérzem fájdalmad. Kívánom, hogy mielőbb találjatok egymásra.
Tücsi |
SZERETETTEL GONDOLOK RÁD .PUDZI MARGÓ
|
Reggeli vers
Szabó Lőrinc
Hajnali rigók
Hajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, / bár az ablak alatt a fáknak zord kucsmáiba alig ért, még nem is ért új fénye a napnak/ s mint a bolondok, úgy kacagtak, kurjongattak az ablak alatt vad vigadozásban a kerti rigók.
Hajnali négykor szárnyas égi korhelyek dala vert ma fel. Micsoda hangok csetepatéi! Füttyök, sípok, ezer meg ezer! Bosszantott ez a csibészlárma, de a szívem nemsokára együtt dalolt, egy nótára vert veletek, buta sárgarigók.
S mintha én volnék a hajnal, mintha én volnék a kert, úgy megteltem e friss zsivajjal, úgy telezengett az irigyelt állati jókedv bölcsessége, hogy valami könnyű égbe, földöntúli békességbe vittek, emeltek a földi rigók.
Hajnali négytől harsogott a korhelynóta az ablak alatt; úgy zengett az a dal, hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap; csupa fütty, pedig elhallgattak s reggelre emlék maradt csak, hogy milyen éktelenül mulattak a hajnali kertben a sárgarigók.
--------------------------------------------------------------
Nyugodt,békés napot:):)
Kati és Macsekok |
|
Bocsi, a kép lemaradt :)) |
Kellemes hetet kívánok szeretettel: Mado |
Szia Drága Emi!
Elhoztam Neked, Ma írt versem. Ezzel szeretnék Gyönyörű napot és hetet kivánni. Millió puszi. Kéklaguna.
|
Szia Emike! Nagyon szép vasárnapot kívánok Nektek. Rosana
|
[Friss hozzászólások] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [720-701] [700-681] [680-661] [660-641] [640-621] [620-601] [600-581] [580-561] [560-541] [540-521] [520-501] [500-481] [480-461] [460-441] [440-421] [420-401] [400-381] [380-361] [360-341] [340-321] [320-301] [300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|